Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Kuzma Dóra: Térhasználat a 16. századi Besztercebányán
Kuzma Dóra: Térhasználat a 16. századi Besztercebányán 179 mosókat, munkásokat, kőtörőket, faanyagot, szállítóeszközöket és összességében minden szükséges dolgot rendelkezésre bocsássanak.”48 Besztercebánya tehát fáradságot és anyagiakat nem kímélve valósította meg a költséges beruházást. Ennek eredményeként a városháza előtt már a 16. században állt egy nyilvános vízgyűjtő medence, a század végére pedig valószínűleg a város legtöbb utcájában volt víz. Számos polgárnak, főként a „vízjoggal” rendelkezőknek (ez egyúttal a sörfőzés jogát is jelentette), saját házában is lehetett vízcsöve. Ezért a városi pénztárba díjat kellett fizetni. Többször adódtak viták a bányakamara, illetve a bányák sörfőzdéi által használt víz jogáról és a víztisztítása költségeinek megosztásáról. A csőrendszert állandóan ellenőrizték. A városi ács feladata volt a kőpárkányok között elhelyezett, ón szegéllyel ellátott fenyőcsövek állandó figyelemmel kísérése és javítása, illetve a fagyvédelem miatt azok trágyával való betömködése, amit egy-két segéd, sőt néha napszámosok segítségével végzett el.49 A rendszer kiépülése után bármely esztendő számadáskönyveit lapozzuk fel, a kiadási rovatban rendszeresen találunk adatokat a városi ács díjazásáról, aki a vízellátás biztosítását szolgáló feladatokat végezte, legyen az a csövek javítása, a rendszer bővítése vagy éppen valamilyen tisztítási feladat. A házak fontos tartozéka volt a vízvezeték, sőt esetenként a csatorna is. Ezt mutatja, hogy 1548-ban Clement és Blasi Rawas a jószomszédi viszony megőrzése végett beleegyezett abba, hogy Francz Reichenpach és neje vízvezetékét Rawasék kertjén keresztül építse ki. Más házeladásnál is feltüntetik a házhoz tartozó vízvezetékeket. Mindennek nem csupán a város által oly fontosnak tartott higiéniai és járványvédelmi oka volt, hanem gazdasági is, hiszen a Wasserrecht, vagyis a város által is gyakorolt sörfőzés joga jelentős bevételt jelentett.50 Meg kell említenünk egy másik fontos, vízzel kapcsolatos intézményt a városban, mégpedig a fürdőt. A fürdő eredetileg a Csáktornyái Emuszt család besztercebányai házában működött a Ring 8. házszámú épületében. Ok azzal a különleges privilégiummal bírtak, hogy rajtuk kívül senki sem tarthatott fenn a városban közfürdőt. 1500-ban tűzvész pusztított, ekkor ez az épület is a tűz martalékává vált. A tulajdonosok nem építették újjá, az akkori pécsi püspök, Emuszt Zsigmond azonban a város kérésére átengedte nekik az épületet, ahol is fából vagy kőből újra fürdőt építhettek. Az új emeletes fürdőházat Michael Khünigsperger, egy 1503-ban elhalálozott jómódú besztercebányai Ringbürger építtette. A kész épületet a következő feltételekkel engedte át végleg a város tulajdonába: a fürdőmesternek évente előre 12 FI díjat kell fizetnie, negyedévente lehetővé kell tennie a fürdő ingyenes használatát a szegényeknek, amire végrendeletében külön összeget hagyott. Ekkor a szegények sört és kenyeret is kaptak. A bérleti díj a továbbiakban sem változott, és a 16. század végéig átnézett számadáskönyvek tanúsága szerint Khünigsperger kívánságát a város vezetése még 80 év múlva is tiszteletben tartotta. A fürdő a társasági élet és a tisztálkodás színtere 48 SaBB pBB MÚK 1555. Közli: JURKOVICH 1922. 889-890. p.; SaBB pBB MM BB Spisy fasc. 223. nro.23. a mester munkadíjáról. 49 KUZMA 2002. A tanulmány lábjegyzetek nélkül jelent meg. SaBB pBB MÚK 1545. 50 Pl. SaBB pBB MÚK 1549. a város éves tiszta bevétele sörből 1803,75 és fél forint.
