Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Kuzma Dóra: Térhasználat a 16. századi Besztercebányán
178 Tanulmányok szolgálta. A kivégzésre rendszerint a reggel órákban került sor, az elítélt még reggelit is kapott. Utolsó útja az alsó utcán át vezetett a vesztőhelyre, amely - mint a legtöbb városban - itt is a falon, tehát a városon kívül helyezkedett el. A kíváncsi néptömegen kívül kíséretét képezte a lelki vigaszt nyújtó pap, az ítéletet végrehajtó hóhér, valamint a bíróság néhány tagja, akik közül az egyik még egyszer felolvasta az ítéletet, s míg a menet céljához nem ért, szomorúan szólt a lélekharang, az Arme Sünder Glöcklein. Útközben háromszor állt meg a menet egy-egy fohászra: a Szent Erzsébet kápolna előtt, a Beszterce patak hídján túl lévő első jobboldali ház falához támaszkodó kereszt előtt, s végül a domb tövében lévő Szent Anna kőszobor előtt. Itt értek ki a bitófához, ahol az ítéletet végrehajtották. A kivégzett elföldelését a helyszínen maga a hóhér végezte, a büntetést súlyosbítva olykor a láncokat is rajtahagyta a hullán.46 A jelképes helyek közt kell említeni a megszégyenítő büntetések végrehajtási helyét, a pellengért és a kosarat. Ezek mindig szembetűnő helyen voltak, így az elítéltek ki voltak téve a gúnyolódok kényének-kedvének. A pellengér a piacon, a kút és az óra között állt. Egy kőből és fából készült építményt kell elképzelnünk, amely gyakran szorult javításra: 1549 tavaszán a városi számadáskönyv bejegyzése szerint maga a hóhér dolgozott rajta.47 A vízrendszer és a hozzá kapcsolódó közterek Külön említést érdemel a vízvezeték, a víztározó, valamint a vízrendszerhez kapcsolódó egyéb középületek és közterületek. A víz kincs, főként, hogy a városok szűk helyen összetömörülő, nagy népességű települések voltak. Éppen ezért a városok igyekeztek biztosítani vízellátásukat. Nem tudjuk pontosan, hogy Besztercebányán mikor fektették le az első vízcsöveket, de az bizonyos, hogy a rendszert először a belvárosban, a Ringen építették ki. Az 1506. évi városkönyvben már találunk egy számlát, amely egy Szentantalhoz vezetett vízvezetékről szól. 1536-ban újabb vezetékeket helyeztek üzembe, amelyeket 1555-ben tovább bővítettek. A város ebben az évben 990 FI 42 dénárt, a következő évben 240 FI 99 dénárt fizetett ki a rendszerre, ebből az összegből Christof Abertshauser mester 100 Ft bérben részesült. A munka lefolyásáról maga a bíró tudósít minket: „Itt jelzem, én Christoph Schwab, jelenleg Besztercebánya bírája, hogy az egész tanács tanácskozása és egyetértése alapján, mit és mennyit költ a tisztes város az elengedhetetlen szükségre, mindenek előtt az utasítások szerint megépített, előírásoknak megfelelő új vizesárokra, és arra, hogy a vizet Szentantal és Costfuerdorf (Kosztevjárszka/Kisélesd, ma Kostiviarska) között egy vizesárkon át szépen, rendesen a városba vezessék. Továbbá, hogy ugyanezt az árkot mindkét oldalán megváltoztassák, kőtörmeléket, homokot és követ szállítsanak oda. Kőművest, mestereket, napszá46 JURKOVICH 1922. 675. p. 47 JURKOVICH 1922. 682. p.
