Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - B. Benkhard Lilla: Kőszeg város topográfiai kérdései a középkorban és a kora újkorban
B. Benkhard Lilla: Kőszeg város topográfiai kérdései... 161 gító ablakkal együtt az egyik szélső tengelyt foglalta el (pl. Jurisics tér 1., 3., 5., 7., 9.). A földszinti bolt/mühely, valamint a pince megtartása mellett a tároló funkciók egyre hátrébb kerültek, s leginkább az emeleti helyiségek száma szaporodott. A keleti házsor boltjainak/mühelyeinek töretlen használata egyfelől jól mutatja, hogy az itt lakó polgárság foglalkozásában és a piactérrel való kapcsolatában lényeges változás nem történt, másfelől a tulajdonosok anyagi gyarapodása, valamint társadalmi szerepének növekedése új reprezentációs igényt támasztott a lakóházakkal szemben. Ennek kielégítésére alakították ki - legtöbbször átépítésekkel és bővítésekkel - az emeleti, térre néző fogadó nagytermet, a több, nagyobb kényelmet biztosító szobát és a zárt lépcsőházat (pl. Jurisics tér 1., 5., 7., Rájnisu. 1.). A belső gazdagodás a külsőn is erőteljesebben mutatkozott meg. A lakóépületek külső-belső kiképzése, megjelenése, az anyagok használata, a díszítés módja a közel másfélszáz év alatt így jelentősen átalakult. Ennek a változásnak állomásait az építéstörténeti kutatások alapján még mindig nem teljes részletességgel, de már nagyobb biztonsággal rajzolhatjuk meg. A vázat jelentő építőanyag használata tekintetében Kőszegen különösen óvakodni kell az „egy építőanyag - egy korszak” általánosítástól. A 16. század közepe előtt ugyanannak a térnek a két oldalán két teljesen eltérő anyagból építkeztek, amit esetleg az eltérő talaj is magyarázhat. Nagyobbrészt itt is igaz, hogy a 16. század végi, 17. század eleji építkezések anyaghasználatára inkább az agyagba, agyagos habarcsba rakott kő a jellemző, a későbbiekre pedig a habarcsba rakott tégla, de még a 17. század második felében is állt fa-, illetve gerendaszerkezetes lakóépület a főtéri házak között (pl. Rájnis u. 3., Jurisics tér 3.). Ugyanakkor a 19. század folyamán szintén építkeztek agyagba rakott kővel a városfalakon belül (pl. a Felsőkapu-torony mellett álló Rájnis u. 11. sz. épületben vagy az egykor a Jurisics tér 15. sz. házhoz tartozó, mai Bem J. u. 2-ben). Feltehetően a 16. század második felében már megjelent a városban az általánosan alkalmazott tetőforma, a vápás ároktető, amely egészen a 18. századig használatos volt Kőszegen. A vápás ároktetővel egyfelől kisebb fesztávokat lehetett egyszerre átfogni, másfelől jobban követhette a házak bővülését. Példát rá mind a nyugati (Jurisics tér 8. 10, 14.), mind a keleti oldal (Jurisics tér 1., 3. 5.) épületei között találni ma is. A Jurisics tér 3. attikafalán a kutatás hozta felszínre azt a középső összefolyó, vápához tartozó nyílást, amely a Fanez Bálint-féle festményen látható. A Rájnis u. 3. padlásterében pedig ma is megvan a kő csapadékvíz vályú. 16-17. századi fedélszék Kőszegen a gyakori tűzvészek miatt nem maradt meg, egy-egy épületen, elsősorban a várat és a templomokat kivéve, héjazatként leginkább fazsindelyt használtak, úgy, ahogyan a városfestményen látható. Az ároktetőket magas attikafallal takarták el (pl. Jurisics tér 3., 5., 7., 9. 8., 10., 12., 14.), amelyek többféle díszítésre is alkalmasak voltak. Található közöttük egy-egy nyílással áttört sima (pl. Jurisics tér 3., 8., 10.), de félköríves motívumokkal díszített is (Jurisics tér 5., 14.). A külső homlokzatok reneszánsz vakolat-architektúrájának számtalan formája maradt fenn, szemben a 16. századnál korábbi díszítésekkel, amelyek
