Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - B. Benkhard Lilla: Kőszeg város topográfiai kérdései a középkorban és a kora újkorban
160 Tanulmányok kedett el, az utóbbi helyiségeket fa lépcsőn keresztül lehetett megközelíteni.65 Az építtető személye nem ismeretes, de figyelemre méltó, hogy a ház a később magyar parókiaként is működött, amint erről fentebb már esett szó. Első civil tulajdonosának, Csór Istvánnak a neve 1631-ben tűnik fel a forrásokban. A 17. század folyamán a két épületet közösen olyan jeles személy is birtokolta, mint Dugovics György. A helyszíni építéstörténeti kutatások alapján úgy látszik, hogy az ostromot követően, a piactéren és környékén az új lakóházak nagyobbrészt rögtön emeletesként épültek (Jurisics tér 1., Rájnis u. 1., 3.), de nem minden esetben, sőt a későbbiekben - furcsa módon-visszabontásra is sor került (Rájnis u. 3.). A Jurisics tér 3. számúnál az azonos anyaghasználat és technika miatt nem lehetett eldönteni, vajon először földszintesként, vagy rögtön emeletesként használták, a Rájnis u. 3. számút viszont (valamely jelentős tűzvészt követően) visszabontották és a telek belseje felé megtoldva, földszintesként építették újjá a 17. század első felében, talán Nicsky (Niczki?) Lakat- jártó János idejében.66 A század második felében a tehetős Babos család, majd Gombossy Dániel evangélikus szenátor is szerepelt tulajdonosai között. A Jurisics tér 1. sz. épületnél, szintén ismeretlen okból, hasonló visszabontással és újraépítéssel találkoztunk. A ma jól ismert beépítés és utcakép tehát nem egy egységes, lineáris fejlődés eredményeként, hanem több szakaszban, egyedi megoldásokon keresztül jött létre. Az alapvetően meghatározó társadalmi helyzet, családi kapcsolatok vagy foglalkozás mellett számtalan egyéb befolyásoló tényező nyomta rá a bélyegét egy-egy épületre. Természetesen lehettek és voltak is egységes vonásaik. Nyilvánvalóan máshogy alakult a telek beépítése ott, ahol a tulajdonos a szomszédos ingatlant is birtokolta, mint ahol nem. Az előbbinél a napi használat szempontjából inkább volt szükség jól működő átjáróra, mint két konyhára (pl. Rájnis u. 1. és 3.). A bor tárolásának módja, esetleg külső pincék megléte vagy bérlése a házon belüli pincék helyzetét, méretét befolyásolta. A példák sora folytatható lenne. Az épített otthon (építőanyag, tető, díszítés, burkolat, fűtés és berendezés) Nagyjából vizsgált korszakunk végére (a 17-18. század fordulójára) nyerte el a Belváros azt a zártsorú beépítettséget, amely oly jellemző a mai városképre. Itt elsősorban a Jurisics tér keleti házsorára gondolunk, de a megállapítás a szemben lévő oldalra is érvényes. A telekszélesség teljes beépítésével kialakult az általában három-, esetleg négy- tengelyes (Rájnis u. 1., 3.) homlokzat, ahol az íves kapu a fölötte lévő szobát megvilá65 MENTÉNYI 1987. 530-533. p. 66 B. Benkhard-Mentényi 2004. 119-121. p.
