Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)
RECENZIÓK - Beluszky Pál — Győri Róbert (szerk.): Magyar városhálózat a 20. század elején Ismerteti: GERHARD PÉTER
BELUSZKY PÁL - GYŐRI RÓBERT Magyar városhálózat a 20. század elején Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2005. 232 p. Beluszky Pál és Győri Róbert könyvük leglényegesebb fejezeteit már korábban közzétették tanulmány formájában a Korall folyóirat hasábjain.* A kismonográfíává érett mű ío célkitűzése az volt, hogy a történelmi Magyarország városait egy városhálózat elemeiként vizsgálva, komplex rendszerbe illesztve ragadja meg. A kötet a városfogalom historiográfiai áttekintésével indul, majd a városhálózat történeti előzményeinek áttekintése következik, ahol a hangsúly az 1848-1914 közötti időszak városfejlődést előmozdító feltételeinek bemutatására kerül. A könyv második fele már az 1910 körüli helyzet alapján elemzi a magyarországi városhierarchiát. A szerzők igyekeznek minél több szempontból árnyalt képet adni a magyarországi várostípusokról és a városokat jellemző funkciókról. A városhálózat, illetve az egyes hierarchiaszintekjellemzése mindig konkrét példák ábrázolásával, számos város karakterisztikus bemutatásával történik, ami olvasmányosabbá teszi a könyvet, és szemléletesebbé az egyes kategóriák j ellegzetességeit. Az elméleti keretek ismertetése, a magyar városkutatás eddigi eredményeinek felvázolása természetesen nem maradt ki a kötetből, a különböző városdefiníciókkal és az alkalmazásukkal kapcsolatos nehézségekkel egyaránt megismerkedhet az olvasó. A városfogalom nemzetközi szakirodalomban végbement változásairól azonban kevés szó esik a kötetben. A magyar előzmények bemutatásakor az a vád éri a korábbi műveket (a szerzők Vörös Károly, illetve Bácskai Vera és Nagy Lajos munkáit nevezik meg), hogy fogalmi tisztázatlanságok miatt heterogén változókat alkalmaznak, amelyekben összekeverednek a központi funkciók, a népesség vagy a fejlettség volumenét mérő mutatószámok. Sajnos az argumentáció itt adós maradt annak kifejtésével, melyek is pontosan az említett megközelítések módszertani problémái, pedig az olvasó kíváncsiságát éppen ez kelti fel leginkább az adott szakasz olvasásakor (21-22. p.). Felvetődik a kérdés, hogy vajon nem az egyes tudományágak (nevezetesen a földrajztudomány és a társadalomtörténet) közti kornmunikáció nehézségei játszanak-e alapvető szerepet ennek a fogalmi vitának a kialakulásában. A 19-20. század fordulójának kontextusában részletesen esik szó a városfejlődés politikai, gazdasági, közigazgatási, valamint demográfiai feltételeiről, de ezen túlmenően a kötet a modernizációs paradigmát alkalmazva mutatja be a magyarországi régiók modernizációs teljesítményének különbségeit. Meggyőzően ábrázolja a két élenjáró régió - az Alföld és az ún. nyugat-dunántúli ék - városainak az ország modernizációjában betöltött, kitüntetett szerepét. Nem tárgyalják a szerzők, de meggondolandó: a nyugat-dunántúli ék — amely a magyar modernizáció kiindulópontjáig, Budapestig ér-mintha a Bécsi-medence meghosszabbítása lenne, területén olyan, inkább a császárváros felé tájékozódó városokkal, mint Pozsony vagy Sopron. A kérdés vizsgálata azért is indokolt, mert egy nagyon lényeges kérdés felvetéséhez vezethetne el: vajon a modernizáció nemzetállami és/vagy regionális keretek között megy-e végbe? A folyamatot milyen mértékben határozza meg az egyik, illetve a másik kontextus? * BELUSZKY PÁL - GYŐRI RÓBERT: „A város a láz, a nyugtalanság, a munka és a fejlődés." Magyarország városhálózata a 20. század elején. Korall, 11-12. 2003. május, 199—238. p. URBS, MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV m. 2008.521-525. p.
