Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

RECENZIÓK - Beluszky Pál — Győri Róbert (szerk.): Magyar városhálózat a 20. század elején Ismerteti: GERHARD PÉTER

A szerzők nem adnak meg egyetlen városdefiníciót, helyette inkább körüljárják, milyen kiindulópontokból lehet a város fogalmát megragadni. A szakirodalomban ismert szempontok közül a jogi szemléletű, a népességszámra alapozó, valamint a közgazdasági, azaz a nem agrárjellegű funkciók meglétére koncentráló megközelítéseket tárgyalják részletesebben, rámutatva arra, hogy egyik megközelítés sem alkalmazható univerzálisan a város fogalmának körülírására. Ok maguk végül azokat a népességtömörüléseket tekintik városnak, amelyek központi szerepkört töltenek be a települések közötti munkamegosztásban. Ezzel a definícióval azonban az a probléma, és a szerzők érintik is ezt a kérdést, hogy városnak semmiképp sem nevezhető kisebb települések is betölthetnek más települések számára központi funkciókat. így ahhoz, hogy a központi hely alapján húzzuk meg a városok és a falvak kategóriái közötti határvonalat, először egyértelműen tisztázni kell, mely funkciók - és miért éppen azok - tekinthetők városi funkcióknak. A szerzők végül is olyan intézmények meglétét tekintik a városokra jellemzőnek, amelyek ritkábban jelentkező igényeket kielégítő, azaz magas hierarchiaszintű funkciókat látnak el (93-94. p.). A városfejlődés regionális keretei című fej ezet a modernizáció fogalmát bontj a ki, az „opciók", illetve a „Ugatúrák" dichotómiájának alkalmazásával - véleményem szerint rendkívül meggyőzően. A modernizációval elgondolkodtatóan szembeállított másik fogalom, a fejlettség azonban talán nincs kellően definiálva, ezt a szót idézőjelek között is használják a szerzők. A fejlettségről csak sejteni lehet, hogy valahogy a ,jómóddal" vagy a „versenyképességgel" függ össze: a fejlettség jele lehet például a magas termésátlag vagy az alacsony laksűrűség (73-74. p.). Ez a fogalom azonban így nem teljesen érthető. Vitatható az az állítás is, hogy az egy adott területre való bevándorlást az adott terület fejlettségét (vagy modernségét?) mérő mutatónak szokták tekinteni (74. p.). A migráció iránya sok esetben csupán egy adott terület túlvagy alulnépesedését mutatja (például az Alföldre vándorlásnak a szerzők által is említett esetében), a migráció egyik közismert típusa pedig a szakértelemmel rendelkezők bevándorlása „elmaradott" és így szakemberekből hiányt szenvedő területekre. A városodás demográfiai feltételei című fejezetben - sajnos a statisztikai adatok forráshelyeinek megadása nélkül - a szerzők észrevételezik a magyar városok és közvetlen környékük demográfiai mutatóinak gyökeres különbözőségét, még egészen jelentéktelen kisvárosok esetében is. Ezzel azonban nem azt látják bizonyítottnak, hogy ezek a városok markáns urbanizációs magokat alkotnak, hanem szigetszerűségüket, tehát azt, hogy nem voltak képesek befolyást gyakorolni még közvetlen környezetükre sem (67-68. p.). Ezzel a kijelentéssel azonban talán túl nagy elvárást támasztanak a városi életforma és a városi demográfiai minták „ragadóssága" iránt. Mindezen előzmények, illetve előfeltételek felvázolása után következik a városhálózat hierarchiarendszerét tárgyaló fejezet. A városok 88 városi intézmény megléte alapján sorolódnak be öt nagy csoportba: az országos és a regionális szintű központok, a megyeközpontok, a középvárosok, a kisvárosok, valamint a járási funkciókkal is rendelkező települések kategóriáj ába. A szerzők több mint 400 településen mutatnák ki városi funkciókat, nem csak a 139 városi jogállású településen (amelyek közül némelyiket viszont nem tekintenek városnak). Vizsgálatukat a Horvátország nélküli történeti országterületre terjesztik ki, de Zágráb kivétel, a horvát főváros ugyanis az ország egyik legjelentősebb regionális központjaként felkerült a szerzők listájára. A városi intézmények alapján felállított rangsort ezután a szerzőpáros más, a városiasodást kifejező mutatókkal korreláltatja. Ezek a mutatók a városi népesség nagysága, a városok térbeli megoszlása, a városállomány átalakulása 1828-hoz képest, a városi szerepkörök súlya a településeken (ez utóbbin belül az összes, városi Javakkal" ellátott népesség, illetve az ebből a