Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

RECENZIÓK - Lecuppre—Desjardin, Elodie: La ville des cérémonies Ismerteti: NOVÁK VERONIKA

hez is kapcsolódtak speciális ünnepek: lovagi tornák, az Aranygyapjas rend éves gyűlései, keresztelők, lakomák, diplomáciai találkozók. Mindezek hatottak természetesen a két fél találkozását jelentő bevonulásokra is. A korszakban ezeket általánosságban Joyeuse Entrée néven nevezték (ez eredetileg a brabanti herceg első bevonulását jelentette Leuvenbe). A bevonulás alapvető elemei a hercegi kíséret falakon kívüli fogadása; az udvar és a város képviselőinek közös belépése a városkapun; a fontos templomokban letett eskük; a város főterén az akklamáció, amellyel a nép köszöntötte urát; végül a herceg elvonulása a kijelölt szálláshelyre. Bár a bevonulás formáinak gazdagodása egyre inkább a külsőségekre helyezte a hangsúlyt, az aktus mégsem vált egyszerű formalitássá: általa a hercegek személyesen vették birtokukba tartományaik valamennyi fontosabb városát, és csatlakoztak a korábbi dinasztiák hagyományaihoz is. A legitimitás kijelentése és a birtokbavétel mellett a bevonulás a két fél közötti kommunikáció helyévé vált az alkalmazott színek, hangok, fények, formák, szövegek és gesztusok által. A hang, a beszéd nagy szerepet játszott a városi ünnepekben. A hétköznapok piaci zajongása helyett a különleges alkalmakhoz a trombitaharsogás, harangok zúgása, érces, csengő hangok kapcsolódtak. A kiáltozó városi tömeggel szemben a hercegek a hallgatás kultúráját képviselték: ritkán szólaltak meg, gyakran alkalmaztak szóvivőket, egy-egy kézmozdulattal, néhány szóval fejezték ki akaratukat. Korszakunkban azonban a városokban is megjelent a fegyelmezett, professzionális beszéd műfaja, melynek képviselői a 14. századtól a lövészegyletek, a 15. század közepétől pedig a retorikai kamarák voltak, amelyek ünnepségeket, tűzijátékokat szerveztek, költeményeket, színpadi előadásokat írtak és adtak elő. A retorikai kamarák tagjai előszeretettel szegődtek hercegi szolgálatba, miközben a városokban is folytatták munkásságukat, egyfajta közvetítő szerepet betöltve a két közeg között. Ezután a szerző a megismert formák jelentését, a szimbolikus kommunikáció működését vizsgálja. Először a városi térben zajló mozgások, útvonalak, az ünnepségek által előtérbe tolt helyszínek üzenetét tárja fel. Az ommegang közösséget alkotó körútjával szemben a Joyeuse Entrée egy kiemelt pontokon áthaladó vonalat alkot - a városnak csak bizonyos részeit veszi figyelembe, és jóval erősebb a birtokbavétel gesztusa. Ezt a szokványos nézetet azonban a szerző árnyalja: ugyanaz a helyszín mást jelentett az udvar, és mást a városi közösség számára; a hercegi bevonulásnak létezett egy alternatív, városi olvasata is. A kapun való belépés, a kulcsok átadása nyilvánvalóan a hatalomátvétel, a meghódolás gesztusai a herceg számára. A városkapuk azonban ezzel egy időben a városi közösség büszkeségei, identitásuk fontos gócpontjai is, a belépő herceg lenyűgözésének, a város önfelmutatásának eszközei is. A bevonulás útvonalába gyakran építik bele a városi hatalom emblematikus helyszíneit, a főteret, a városházát is, amelyek hangsúlyossá teszik a templomban elhangzott, a városi privilégiumokat megerősítő hercegi esküt. A városi ünnep azonban nagyon gyakran nem korlátozódik a hercegi menet által végiglátogatott helyszínekre, hanem önállósul: a városiak díszruhába öltöznek, elhagyják otthonukat, az utcákon lakomáznak, városnegyedenként megszervezik a díszkivilágítást vagy az élőképeket, amelyek között gyakran versenyt is rendez a városi vezetés, számos díjjal. A terek mellett komplex jelentést hordoznak a bevonulásokban az 1430-as évektől alkalmazott, a körmenetekből átvett élőképek és ezek hősei. Általában biblikus témákat dolgoztak fel: ez illeszkedett a városi kultúrába és a városi ünnepi társaságok szokásos repertoárjába. Emellett jóval kisebb súllyal szerepeltek az antik és a lovagi világ hősei. Közös funkciójuk volt az uralkodói erények dicsőítése, illetve a hercegek konkrét politikai törekvéseinek megjelenítése, ám a jelenetekben helyet kapott a város önképe és követelései is. Jó Fülöp 1440-es bruges-i kiengesztelő bevonulásán így vonultak fel sorban a város megalázkodását kifejező képek Jobbal, a Krisztus lá-