Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Goda Károly: A hatalom szociológiája: közéleti városvezető csoportok a 15—16. századi Sopronban

Á hagyomány Házi Jenő értelmezésében a 15. század közepétől a város és vezetése a megpróbáltatások végtelen sorát élte át. Bemutatásában Sopron belső békéje azonban kikezdhetetlen, a vezetőség pedig folyamatosan megvédte a polgárság kiváltságait. A város irányítását kezében tartó csoportot jellemezve Házi elismerte ugyan, hogy a hatalom a belvárosi polgárok kezében volt, a két fő tisztséget, azaz a polgármesterséget és a városbíróságot viselő személy pedig bizonyosan közülük került ki, ám szerinte mindig egyöntetűen a község érdekében jártak el. Értékelése szerint a feddhetetlen erkölcsű polgárságon belül a vezetésben is eszményi összhang valósult meg egészen a reformáció térhódításáig.

6 Mollay Károly összefoglaló jellegű munkáiban a vezető réteget a nagykereskedelemmel foglalkozókkal azonosította. Sopront eszerint a kiterjedt üzletekkel rendelkező és emellett a város szőlő- és szántóterületeinek legnagyobb részét birtokló polgárok tartották a kezükben, akiket Mollay - problematikus módon - patríciusoknak nevezett. Az iparosok közül szerinte csupán a legvagyonosabbak, a mészárosok tartozhattak hozzájuk, akik a legtöbb esetben valójában már csak a marhakereskedelem irányítását végezték. A városi hatalmat ők birtokolták, új személyek bekerülésére pedig csupán beházasodás útján volt lehetőség, hiszen ez belvárosi házvételhez kapcsolódott.

7 Szűcs Jenő az ipari árutermelést, a városi kézműves lakosság gazdasági, politikai viszonyait megrajzoló klasszikus munkájában főként a soproni állapotok elemzéséből indult ki. A város és vezetői bemutatásakor a köztörténeti meghatározottság és az ideális belső összhang Házi Jenő ábrázolta képe helyett Szűcs a belső egyenlőtlenségeket, a városi társadalmat vagyoni, azaz gazdasági alapon széttagoló erőket emelte ki.

8 A városvezető réteg szerinte főleg borral, gabonával, illetve állatokkal kereskedett, a városban több házzal rendelkezett, és lakbéruzsorával is növelte bevételeit. A kereskedők a tanács kisajátításával a törvénykező és végrehajtó hatalmat is a kezükben összpontosították. A csoport tagjai nagykereskedelemmel, azon belül is posztóbehozatallal és nyersárukivitellel foglalkoztak. A század végére ebbe a körbe került be az iparosság legvagyonosabb rétege, amely a kézművesség jómódú, iparától is eltávolodó, a kereskedőkkel paktáló tagjait jelenti. Ebben az időszakban a német területek un. „patrícius nemzetségeinek" megfelelői Szűcs szerint a magyar városokban nem találhatók meg. Nem feltétlenül a potenciális vezetői nemzedékek városon belüli jogi különállásának hiánya miatt, hanem azért, mert utóbbiak nem tudták örökletesen, fiágon kezükben tartani a gazdasági és politikai hatalmat. Korszakonként szerinte tíz-tizenöt családból álló vezetői csoport látható a város élén, amely azután eltűnik. A Szűcs feltételezte ingatag belső hatalmi helyzet legfőbb 6 HÁZI 1931. IV. p.; HÁZI 1925. VIII. p.; HÁZI 1930. VI. p. és HÁZI 1939. 287-345. p. 7 A kevés átfogó jellemzés közül kiemelendő MOLLAY 1956a. és MOLLAY 1956b. 8 SZŰCS 1955. 16-17., 264-293., 322-336. p.