Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Goda Károly: A hatalom szociológiája: közéleti városvezető csoportok a 15—16. századi Sopronban

okát a szerző családtörténeti és házasodási sajátosságok helyett leginkább a magyar kereskedelmi tőke gyengeségében látta, másrészt abban, hogy a megvagyonosodott városi vezetők igyekeztek az ún. „feudalizálódás" útjára lépni: vagy nemesekkel házasodtak össze, vagy az állami, gazdasági szervezetben vállaltak funkciót. A korszak soproni vezetői körének elemzése során a bevezetőben megfogalmazott szempontokon túl a fenti kép egyes elemeit vizsgálom meg e városban, többek között a következő kérdésekre keresve a választ. Valóban meghatározó befolyást, illetve hatalmat jelentett-e a 15-16. századi Sopronban városbírónak és polgármesternek lenni? Vajon Sopron esetében a két fő tisztséget viselők köre és hatalomgyakorlása valóban homogénnek (Házi Jenő) és diszkontinuusnak (Szűcs Jenő) tekinthető-e a vizsgált korszakban? Végezetül: az egyes személyek életútját feltárva a fenti csoport leírható-e egyszerűen foglalkozása és tevékenységi köre alapján (Mollay Károly)?

9 A pozíciók súlya A városi önkormányzatiság keretein belül Sopronban a tanács együttesen gyakorolta ugyan a polgárközség önigazgatási jogait, mégis a testület két vezetője (városbíró, polgármester) rendelkezett a legnagyobb befolyással a városi döntéshozatalban. A közösség első emberének funkciója a városi jogok elnyerésének időszakáig vezethető vissza. A városi kiváltságok elnyerésének (1277) előestéjén Sopron közéleti vezetője a minden év Szent György napján (április 24.) a polgárjoggal rendelkezők közössége (Gemeinde) által választott városbíró (villicus, iudex) volt.

10 A lakosság gyarapodásával a bíró teendői megnövekedtek, így a 14. század második évtizedében már megosztották a hatalom gyakorlásával járó munkát, és a bíró mellé tizenkét esküdtet (iurati) is választottak. A németek állandó bevándorlásával - feltehetően osztrák mintára - a 14. században megjelent a polgármesteri tisztség (magister civium/Bürgermeister). A század második felében a németek túlsúlya a városbírói és a polgármesteri tisztség fontossági sorrendjében is éreztette hatását. Miután az esküdtek testületének elnevezésében a tanács (Rat) meghatározás tűnt fel, majd állandósult, a polgármester lett a város és a városi tanács első embere, és így - Pozsony kivételével más városoktól eltérő módon - rangban megelőzte a városbírót (Richter). A két választott pozíció betöltője számos előny és kedvezmény mellett hivatali ideje alatt mentesült az adófizetés alól. Ennek tudatában érthető, hogy legtöbbször konfliktusokba torkolló versengés alakult ki a vezető pozíciók megszerzéséért és megtartásáért.

11 9 A kérdéskör feldolgozásának egyes részeredményeire lásd GODA 2004b. és GODA 2007b. 10 Sopronnal kapcsolatban lásd GODA 2007a., míg a téma tágabb összefüggéseire: ISENMANN 1988. 131-209. p. és ENGEL 1993. 55-116. p. 11 Sopronnal kapcsolatban lásd MOLLAY 1961. és TTRNITZ-SZAKÁCS 1996. 7. p., míg az ausztriai példák: PERGER 1976/1977.; PERGER 1988.; MAYER 1926-1927. 60-92., 124-135., 235-276. p., GERHARTL 1978. 150-216. p. és GRÜLL 1959. 17-23., 61-77. p.