Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Glück László: Az öt máramarosi város lakosságának elnemesedése a 17. században

tehető, hogy az 1612-es kollektív nemeslevél nem állt meg a vizsgálat során, a többi azonban igen.

14 Figyelemre méltó, hogy az 1612-es kollektív armális elnyerői közül hárman 1621-ben, illetve 1622-ben (még a vizsgálat előtt) a Bethlen Gábor II. Ferdinánd elleni hadjárataiban szerzett érdemeikért különálló és feltétel nélküli annalist is nyertek, méghozzá az oklevelek szerint közrendűként (strenuus, plebeus)\

ï5 Ez arra vall, hogy a nagy kollektív feltételes armálisban szereplő személyeket már az 1622-es deponálás előtt sem tekintették (igazi) nemeseknek.

16 1618 után a huszti uradalom úrbéreseinek helyzete rohamosan megváltozott. Jelen tanulmányban csak pár szóban érinthetjük e jelenséget: Bethlen István idejében a városokra nehezedő úrbéri terhek (a robot- és terményszolgáltatások) nagymértékben megnövekedtek. Bethlen Huszton, ahol udvart tartott, sokszorosára bővítette az addigi csekélyke urasági gazdaságot. Szigeten is földesúri kúriát alakított ki, melyhez ugyancsak jókora határbeli birtok tartozott, sőt még Rónaszéken is kiépítette a majorságot.

17 A 17. század végétől, a Habsburg-uralom alá kerülés idejétől a reparticiós adózás keretében hatalmasra nőtt a közrendű lakosok állami adóterhe is. Az úrbéres társadalomból való kiemelkedés így különösen égető szükséggé vált. Erre új lehetőséget az uradalom magánbirtokosainak készpénzszükséglete, valamint a kömlöttük való szolgálatvállalás teremtett. Mind Bethlen István, mindRhédey Ferenc udvart tartott Huszton, huzamosan tartózkodtak ott. Különféle szolgálattevőiket többek közt azzal jutalmazták, hogy kijárták számukra a nemeslevelet a fejedelemtől, illetve zálogba adták nekik - s ezáltal mentesítették az úrbéri terhektől - polgári telküket. Maguk a városiak is megfigyelték, hogy a földesurak „egyszer egy, mászor más jó és hűséges szolgáiknak akarván kedvezni s' szolgálni, nemességet [...] impetráltanak".

18 Hosszú a sora az ilyen eseteknek. Bethlen István huszti kulcsárja (majd udvarbírája), Nagyiday István mind személyes nemességét, mind a család huszti telkének szabadságát említett funkcióinak köszönhette. A nagyságos úr titkárának, Técsi Jánosnak telket zálogosított Szigeten, egy következő titkárát, Felsőbányai Gergelyt pedig megnemesíttette a fejedelemmel. íródeákja volt Zágoni János is, aki 14 A nemességvizsgálat eredményére: b. v. 1896. 331-332. p. Vö. ezt az 1612-es armálisban található nevekkel. Jellemző például, hogy Técsőről gyakorlatilag teljesen eltűnt a nemesség, holott a kollektív armális kedvezményezettjei között a legtöbben épp a técsőiek voltak. 15 Arhivele Nationale ale României, Directia Judejeanä Maramures (Baia Mare; továbbiakban ABM), fond 45. Prefecture judepolui Maramures, ser. 355. Diplomelor privilegiale, no. 22., 23. (Pongrácz János és György, valamint Nánási Huszár Mihály). 16 A deponált nemesek közül húsz 1624-ben hajdúságra (meghatározott katonai szolgálat ellenében úrbéri tehermentesség) ment az uradalom birtokosával, Bethlen Istvánnal: b. v. 1896. i. h. A depositusok másik része viszont még 1630-ban is protestált a vármegye előtt, hogy élni kívánnak nemesi jogaikkal. ABM fond 45. Prefectura judepjlui Maramures, ser. 338. Protocoale ale congregatiei comitatului (továbbiakban Mm. m. lt., Jkv.) I. köt. 13. p. 17 A hatalmas változás az 1614-es és a soron következő 1673-as huszti urbárium egybevetéséből jól kiviláglik: MOL R 323 no. 39., MOL E 156 fasc. 155. no. 2. A városlakók egyértelműen Bethlen Istvánhoz kötötték e tehernövekedést: Goszudarsztvennij Arhiv Zakarpatszkoj Oblasztyi (Uzshorod-Beregovo), 61. fond (az öt máramarosi koronaváros levéltára, továbbiakban ÖK) opisz 1. no. 68., 104. 18 ÖK opisz l.no. 111. (1701).