Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Glück László: Az öt máramarosi város lakosságának elnemesedése a 17. században

Mihály bírta; a 18. század első felében a Bethlen-Teleki-rokonságé.)

9 A rohamos elnemesedés még a fejedelmi kincstár fennhatósága idején, Báthori Gábor uralkodása alatt (1612-1613) kezdődött, majd a magánbirtokosok idején jelentős részben eltérő körülmények között folytatódott. Báthori Gábor kincstára 1612 elején vehette birtokába a huszti uradalmat a Homonnai Drugethek rövid ideig tartó zálogbirtoklása után.

10 A fejedelem ezt követően pár hónap leforgása alatt hosszú sorban bocsátott ki nemesleveleket és házexemptiókat öt város polgárainak, döntően szigetieknek. 1612. augusztus l-jén egyetlen közös nemeslevélben 7 huszti, 3 viski, 30 técsői, 4 hosszúmezei és 28 szigeti lakost nemesített meg azzal a feltétellel, hogy ők és utódaik Huszt váránál, illetve az ország számára a szükséges katonai szolgálatot teljesítik („ut ipsi haeredesque et posteritates ipsorum universi pro necessitate temporis et belli ad arcem nostram Huzt vei praedicto regno nostro fideliter inservire debeant et teneantur").

11 A kegynyilvánítások indokáról - a kollektív armális idézett feltételén kívül - eleddig három esetben árulnak el közelebbit a források. Hosszúmezei Tamás deák apja egy későbbi oklevél szerint a barcasági csatában (1612. október 14.) a fejedelem oldalán harcolt; a szigeti Által Tamás 1612-ben az „in omnibus occasionibus bellicisque expeditionibus" teljesített szolgálataiért kapott címeres nemeslevelet és házexemptiót; az ugyanekkor ugyanilyen kegyben részesült szigeti Poncz Istvánról pedig jó egy évtizeddel később azt olvassuk, hogy „gyermeksége olta fogva ez hazának fegyverével szolgált".

12 Mindebből és a rendre katonai jellegű címerképekből arra következtemetünk, hogy a fejedelem az akkori igen szorult helyzetében hadra fogható, hozzá hű katonákra kívánt szert tenni a hirtelen kezébe került uradalomból. Biztosra vehetjük ezt a kollektív armális összes kedvezményezettje esetében. Más esetekben az anyagi motivációt sem zárhatjuk ki. A Partiumban másutt is hatalmas arányokat öltő nemesedés azonban oda vezetett, hogy az 1622-es besztercei országgyűlés nemességvizsgálatot rendelt el a csatolt magyarországi megyékben újabban megnemesedett személyek számára.

13 Bár ennek iratanyaga nem ismert, a családnevek egyeztetéséből és egyéb megfontolásokból fel9 Az uradalom 17. századi birtoklástörténetére: ARDELEAN 2006. 267-269. p. 10 MOL E 244 (Minutae) Másolati könyvek 1571-1619. V. köt. fol. 484., MOL E 137 (Relationes commissariorum regiorum) fasc. 4. no. 7. (1. füzet fol. 5v és 2. füzet fol. 3v). U A kollektív armális kiadva: DIACONESCU 1998-1999. 302-305. p. A többi nemesítés (valamennyi feltétel nélküli): Visken MOL E 148 (Neo-regestrata acta) (a továbbiakban E 148) fasc. 1680. no. 21.; Técsőn PETROVAY 1910. 161. p.; Hosszúmezőn MOL R 64 (Hazai címeres levelek és nemesi iratok) 3. doboz(1612.11.24., 1613.01.31.); SzigetenMOL

F 1 27.köt. fol. 178-180.,

MOLE 148 fasc. 1865. no. 2., 12., 16., 26., 29., 57. (82-84. és 86. p.), IVÁNYI1931. no. 539. További számos új armalista szerepel a huszti uradalom 1614-es urbáriumában, akiknek címeresleveléről más forrásból nem tudunk. Visken mindösszesen 9, Técsőn 29, Hosszúmezőn 8, Szigeten 76 nemest említ az urbárium, utóbbiakat „qui annales habent a Gabriele Báthori" cím alatt: MOL R 323 (Várakra vonatkozó iratok) no. 39. 12 Hosszúmezei: MOL F 1 27. köt. fol. 67v-68r, Által: MOL E 148 fasc. 1865. no. 1. 1. mell., Poncz: MOL E 148 fasc. 1865. no. 21. 1. mell. (utóbbiból a fenti idézet; ez az 1624-es irat tévesen Bocskainak tulajdonítja Poncz nemesítését, de az armális fennmaradt, Báthori 1612-es kiadmánya: MOL E 148 fasc. 1865. no. 57. 82-85. p.). 13 EOEVUl. 110. p.