Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Petrovics István: Városi elit a középkori Dél-Magyarországon. Pécs, Szeged és Temesvár esete

pecsétkép segítségével rekonstruálta Temesvár középkori címerét, amelynek adományozására szerinte 1365-ben került sor. Vajay feltételezte, hogy maga a pecsétnyomó a címeradomány alapján készült, és valószínűleg egyidejű vele. A neves heraldikus azt is valószínűnek tartja, hogy a címerben, illetve a pecsétképen szereplő sárkány a bogumil eretnekségre utal.

47 A pecsétekkel kapcsolatos megjegyzéseinket annak a ténynek a megemlítésével zárjuk, hogy a Mohács előtti időszakból 7 olyan oklevelet ismerünk, amelyet a szegedi, 9 olyat, amelyet a pécsi, és mindössze 2 olyat, amelyet a temesvári városi hatóság adott ki. Igaz, Temesvár esetében még két további ilyen jellegű oklevéllel számolhatunk, ám ezek kibocsátására jóval később, 1581-ben, illetve 1582-ben került sor.

48 Szeged, Temesvár és Pécs közül a legvárosiasabb „képe" kétségtelenül Pécsnek volt: kőből épült városfal vette körül, fényes egyházi épületei, valamint a polgárok lakóházai is - zömmel - kőből készültek. Utcáinak egy része is szilárd burkolattal rendelkezett. A Mecsek lábánál fekvő város terjeszkedése legfeljebb csak északi irányban ütközött akadályokba, de a hegyoldal nem jelentett olyan leküzdhetetlen problémát a település növekedésekor, mint a vízfolyások és a mocsarak Szegeden és Temesváron. A két alföldi várost Péccsel ellentétben nem övezte kőfal - bár ennek kiépítésére a fenyegető török terjeszkedés miatt a 16. század első felében történtek lépések - s lakóépületeik többsége is vályogból lehetett. S bár mindhárom településen találkozunk külvárosokkal, ami tagolt városszerkezetre utal, Pécsett a falakon belül elhelyezkedő tulajdonképpeni város - bár nem volt teljesen beépítve - meglehetősen egységes képet mutatott. Szeged és Temesvár inkább halmaztelepülés volt, s a két város közül csak Szegeden figyelhető meg komolyabb „tömörülési folyamat", amely zavartalan fejlődés esetén elvezetett volna a három településmag teljes egybeépüléséhez. Az mindenesetre tény, hogy a 16. század elején Szeged nagy kiterjedésű, de nem sűrűn beépített város volt. Magyarországi viszonylatban népes településnek tekinthető, ami részben a kiterjedtségéből adódott. Az 1522-ben keletkezett tizedjegyzék 1644, túlnyomó részben önálló, kisebb mértékben mással közös fedél alatt élő családot írt össze — ebbe beleértendő Tápé és Szentmihály lakossága is. Ennek alapján a kutatók 7500-8000 főre tették a középkori Szeged lakóinak számát. Szeged népességét illetően újabban Kubinyi András vetette fel, hogy - a korábbi nézetektől eltérően - 1522-ben helyesebb lenne 1784 családfővel számolni. Az ötös szorzót alkalmazva, továbbá az egyháziakat, valamint a vár és a sókamara személyzetét is beleszámítva, Kubinyi András 9500 főben állapította meg Szeged 1522. évi lakosságának nagyságát.

49 47 VAJAY 1975.227-228., 232. p. 48 A szegedi kiadványok közül az eddigi kutatásnak az 1496. május 18-án (MOL DF 245 528), illetve az 1500. november 2-án (MOL DF 259 293) keletkezett oklevelekről nem volt tudomása. A temesvári városi hatóság 1581. június 25-én kelt oklevelének kiadását lásd PETROVICS 2005a. 156. p. Herczegh István főbíró 1582. március 8-án kelt levelét Vajay Szabolcs közölte. VAJAY 1975. 225-226. p. 49 KUBINYI 1996. 149-150. p. 72. sz. jegyzet.