Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Petrovics István: Városi elit a középkori Dél-Magyarországon. Pécs, Szeged és Temesvár esete

Temesvár lakóinak számát az 1554. évi defter alapján hozzávetőleg 4000 főre becsülte a kutatás. Érdemes ezt az adatot egybevetni Bernardo de Áldana emlékiratával, amelyben a tábornagy arra utalt, hogy Temesvárnak - a külvárosokkal együtt - több mint háromezer lakója volt. Egy 1582. június 29-én kelt levélben pedig, amely tehát három évtizeddel azt követően íródott, hogy a Bega-parti várost Ahmed pasa ostrom alá vette, a Kolozsvárott élő Wujek Jakab jezsuita rektor arról tett említést, hogy Temesváron kis híján 5000 magyar él.

50 Ennélfogva nincs okunk kételkedni abban, hogy Temesvár lakossága a 16. század közepén 3-4000 fő között mozgott. A legnehezebb helyzetben Pécs esetében vagyunk, tudniillik a város török kézre kerülése előtti időszakból nem maradt fenn demográfiailag értékelhető forrás. Mivel azonban az 1494/95. évi számadáskönyvek adatai szerint Baranya megye a 15. század végén a Magyar Királyság legnépesebb és egyik legsűrűbben lakott megyéje, a pécsi pedig az ország egyik leggazdagabb püspöksége volt, továbbá mivel a város alapterülete szokatlanul nagynak (kb. 69 ha) tekinthető, biztosra vehetjük: Pécs lakóinak száma mindenképpen több ezer főre rúgott. Hodinka Antal 6000 főre taksálta az 1526 előtti Pécs lélekszámát,

51 magunk azonban úgy véljük: ez meglehetősen nagy szám. A magyarországi városok népességi viszonyainak ismeretében inkább a 4-5000 fő közötti értéket tartjuk reálisnak. Ezzel a becsléssel érdemes egybevetni az 1554. évi deftert, amely arról tanúskodik, hogy Pécs lakossága a mohácsi csatát követően drasztikusan csökkent, hiszen 1554-ben csupán 253 személyt írtak össze a török adószedők. Áttekintésünk végére érve úgy gondoljuk, hogy fejtegetéseinket a három különböző fejlettségi fokú és eltérő jogi helyzetű város speciális szempontú összehasonlításával zárjuk. Erre az a - Kubinyi András által kidolgozott - rendszer a legalkalmasabb, amely a különböző városias jellegű települések centralitási pontjainak megállapítására tesz kísérletet.

52 E rendszer szerint a királyi szabad városnak minősülő Szeged centralitási pontjainak száma 42, az egyházi földesúri városnak számító Pécsé 39, míg királyi földesúri városnak tekintendő Temesváré 32, illetve az újabb számítás szerint 33. Ez az összehasonlítás azért is rendkívül tanulságos, mert szemléletesen bizonyítja: a centralitási pontok szerint egyáltalán nincs akkora különbség Szeged és Pécs között, mint ahogy azt a jogi helyzetből kiindulva gondolnánk. Centralitási pontjaik alapján a Kubinyi András által felállított, az ország egészére alkalmazott kategóriákat tekintve Szegedet az elsőrendű, Pécset és Temesvárt pedig a másodrendű városok közé sorolhatjuk. Ehhez még hozzátehetjük: Szeged a maga 42 centralitási pontjával több tárnoki várost (Pest: 41, Sopron: 41, Eperjes: 32) is maga mögé utasított, s Pozsonytól 7, Kassától pedig mindössze 1 ponttal maradt csak el. Péccsel és Temesvárral kapcsolatosan pedig az a körülmény érdemel figyelmet, hogy míg az előbbi a másodrendű városok élvonalába tartozott, addig az utóbbi ennek a kategóriának a végén „kullogott".

53 so ÁLDANA 1548-52.145. p.; PETROVICS 2007.365. p. 51 HODINKA 1933. 26. p. 52 KUBINYI 2000. 7-101. p.; KUBINYI 2005. 30. p. 53 PETROVICS 2005C. 313-314. p.