Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Petrovics István: Városi elit a középkori Dél-Magyarországon. Pécs, Szeged és Temesvár esete

ve Temesvár középkori kiváltságairól, vagyis a szóban forgó városok Mohács előtti privilégiumainak rekonstruálásához e két fontos 18. századi dokiamentumtól sem várhatunk segítséget.

42 Mindhárom várost a bíróból és a feltehetőleg 12 esküdt polgárból álló választott testület, a városi tanács irányította. A 16. századközepe előtti időszakból másfél tucat szegedi, kilenc pécsi és mindössze egyetlen temesvári bírót ismerünk név szerint. Ugyanebből a periódusból 12 szegedi és 2 temesvári esküdt polgár neve őrződött meg, viszont meglepő módon egyetlen pécsi esküdtet sem tudunk név szerint megnevezni. Városi jegyzőre csak Szeged esetében van aíktunk, ám közülük is csak egyetlen személy nevét ismerjük, mégpedig Ferenc mesterét.

43 Mindhárom város rendelkezett pecséthasználati joggal. Az első ismert, pecséttel ellátott városi kiadvány Szegeden 1368-ban, Pécsett 1424-ben, Temesváron pedig 1498-ban kelt.

44 A fenti oklevelek arra ugyan alkalmasak, hogy bizonyítsák az illető város pecséthasználati jogát, ám a rajtuk levő sigillumok olyan rossz állapotban maradtak fenn, hogy sem a körirat, sem pedig a pecsétkép nem rekonstruálható. Ez csak későbbi kiadványok segítségével oldható meg. Szeged esetében - ebben a vonatkozásban - az 1469. év jelenti a fordulópontot, amikor a város két pecsétnyomót is készíttetett. Egy nagyobbat (sigillum maius) és egy kisebbet (sigillum minus). Mindkettő pecsétképében egy jobbra fordult, kiterjesztett szárnyú sas látható, a feliratok azonban némileg eltértek egymástól. A nagyobbik pecsét körirata a következő: „Sigillum+Civitatis+Segediensis+[.. .m]+Aquilla" (vagyis: „Szeged város [...] nekpecsétje a sas"). A kisebbiké pedig így fest: SigillumMinus-Civitatis-Zegedini (azaz: Szeged város kisebb pecsétje). Az új pecsét felbukkanása rendkívül fontos mérföldkő Szeged életében, mert nem csupán a valószínűsíthető közigazgatási egységesülésre utal, hanem arra is, hogy a város ettől fogva önálló jogi személyiségként viselkedett.

45 Pécs esetében a városi hatóság 1445. június 2-án kibocsátott oklevelén találunk „értékelhető" sigillumot. A zöld viaszpecsét átmérője 35 mm, köriratában pedig a következő szöveg szerepel: Sigillum Civitatis Quinqueecclesiensîs. A sigillum ormos kaputornyot ábrázol, amely fölött rácsozat, valamint a toronytól jobbra és balra ormos várfalrészlet látható, s az egész felett két keresztbe tett kulcs lebeg. Ez utóbbi nyilvánvalóan Szent Péterre, a székesegyház patrónusára utal. Ezt a pecsétet a 16. század elején egy olyan sigillum váltotta fel, amely az ötkápolnájú bazilikát ábrázolta.

46 A Bega-parti város középkori pecsétképét Vajay Szabolcs rekonstruálta annak a pecsétnek a segítségével, amely Hercegh István temesvári főbíró 1582. március 8-án kelt levelén maradt fenn. A 36 mm átmérőjű pecsét körirata: SfigillumJ Civitatis = De : Temesvár. A pecsétképen egy jobbra visszafordulón lángot okádó sárkány és egy csöbörsisakos, páncélba öltözött, a sárkányra támadó gyalogharcos látható. Vajay eme 42 SzegedII. 94-95. p.; PETROVICS 2002. 19., 21. p. 43 Lásd a j elen tanulmány második részét. 44 Szeged: MOL DL 60 328.; Temesvár: MOL DF 245 532.; Pécs: MOL DL 11 500. 45 Szeged I. 424. p. 46 HOLUB 1958. 137-144. p.