Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Petrovics István: Városi elit a középkori Dél-Magyarországon. Pécs, Szeged és Temesvár esete

veztek, adózás és igazságszolgáltatás szempontjából a püspök alá tartoztak, vásárai mentesek voltak a királyi pénzváltók beavatkozásaitól.

38 Azt pedig Ferdinánd király 1528. február 6-án kelt okleveléből tudjuk meg, hogy a pécsi polgárok II. Ulászló uralkodása óta élvezték azt a kiváltságot - melyet egyébként II. Lajos is megerősített -, hogy az 1 forintos hadiadó szedésekor Pécs városa mindössze 200 forintot fizetett, ha viszont 50 dénár adót szedtek, akkor Pécsnek csupán 100 forintot kellett fizetnie, s az adó maradék részét a polgárok a város erődítésére fordíthatták.

39 Bár a középkori Pécs kiváltságairól a fentieken kívül gyakorlatilag csak annyit tudunk, hogy a város élén bíró állt, aki az esküdtekkel együtt irányította a várost, a polgárok gazdasági eredményei, valamint a források ez irányú hallgatása arra látszik utalni, hogy a püspök és a káptalan, illetve a város között harmonikus viszony állt fenn az egész középkor során. Úgy véljük, ez a harmonikus viszony igen nagy mértékben járult hozzá Pécs gazdasági virágzásához, hiszen számos egyházi központ esete bizonyítja, hogy a püspök, illetve a káptalan erőteljes támadást indított a kibontakozó városi önkormányzat ellen.

40 Itt jegyezzük meg, hogy az oklevelekben gyakran felbukkanó comes terrestris szerepkörét nem tudjuk megnyugtató módon tisztázni. Valószínűleg ő volt a püspöki uradalom elöljárója, aki ebben a minőségben a polgárok felett állhatott, bár az sem kizárt, hogy az egyházi nemesek ispánját kell benne látnunk. A temesvári polgárok privilégiumait, illetve a település autonómiáját illetően az a helyzet érdemel figyelmet, hogy kiváltságlevél - sem eredeti, sem átírt formában nem maradt fenn az 1552 előtti időszakból, továbbá az, hogy a 14. század hatvanas éveiben a bolgár bánsággal kapcsolatos fejlemények, majd a század végétől a török fenyegetés miatt a korábbiakhoz képest számottevő módon megnőtt a temesi ispán hatásköre. Következésképpen a 15. század első felétől több oklevél bizonyítja, hogy a temesváriak más városok - különösen Nagyszeben - polgáraival kirobbant vitás ügyeiben nem a város bírája, hanem a temesi ispán intézkedett

41 Sajnos, a 15. századot megelőző időszakról gyakorlatilag nincs kézzelfogható ismeretanyagunk. A privilégiumokkal kapcsolatosan fontos utalnunk még arra a körülményre, hogy amikor III. Károly 1719. május 21-én Laxenburgban kibocsátott ünnepélyes diplomájával Szegedet a jogvisszaháramlás címén (iure postliminii) visszahelyezte a szabad királyi városi jogállásba, akkor az uralkodó a fenti okmányba a Tisza-parti város 13 korábbi - köztük számos középkori - kiváltságlevelét is belefoglaltatta. Pécs és Temesvár Szegednél jóval később lett szabad királyi város: az előbbi 1780. január 21-én, az utóbbi pedig 1781. december 21-én nyerte el ezt a kedvező jogállást. Az ekkor kelt kiváltságlevelek azonban Szegedével ellentétben egy árva szót sem ejtenek Pécs, illet38 KUBINYI 1997. 14-18. p. 39 SZAKÁLY 1975/76. 95-96. p. 40 Erre lásd MÁLYUSZ 1953. Mályusz ebben a tanulmányában, számos értékes megállapítása mellett, igen eltúlozta az egyház városellenes politikáját. 41 Az 1432. április 4-én kelt, Bach-i Vince fia Boldizsár temesi alispán által kiadott oklevélen kívül (MOL DF 245 472) lásd még a Kinizsi Pál temesi ispán által 1492. április 27-én kiadott diplomát (MOL DL 19 838).