Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)
RECENZIÓK - Bailey, Sámuel L.: Immigrants in the Lands of Promise Ismerteti: RIGÓ MÁTÉ
BAILY, SAMUEL L. Immigrants in the Lands of Promise: Italians in Buenos Aires and New York City, 1870-1914 Cornell University Press, Ithaca, 2004, 308 p. (Cornell Studies in Comparative History) A migrációkutatás közel egy évszázada meghatározó ágazata az észak-amerikai társadalomtudománynak, az 1970-es évektől azonban még a jól pozicionáTt egyetemi-kutatóintézeti elit számára is áttekinthetetlen mennyiségű munka született (és születik napjainkban is) a tárgykörben. Egyáltalán nem véletlen, hogy az ezredfordulón kizárólag a migrációkutatókra összpontosító „népszámlálás" történt az Egyesült Államokban, melynek célja a kutatók társadalmi-etnikai pozíciójának és kutatási területének feltérképezése volt. A felmérés történészekre vonatkozó rubrikáiból többek között kiderül, hogy a legnagyobb arányban harmadik generációs amerikaiakból, tehát az elmúlt századforduló időszakában bevándoroltak őseiből kerülnek ki a vezető migrációkutató historikusok. Ennek fényében nem meglepő, hogy az amerikai identitás mellett feltűnően sokan vállalják a zsidó kultúrához (19,3%), az ír (14%) és az egyéb európai népcsoportokhoz kötődő gyökereiket is (33%), ami egyben kutatási területeikkel is szoros korrelációt mutat.* A Rutgers Egyetem professor emeritusa, Samuel L. Baily „ethnic outsidereként, a latin-amerikai társadalomtörténet kutatójaként kezdett foglalkozni az olasz bevándorlókkal az 1980-as években, és a bírált munka a közel két évtizedes, három kontinensre és öt levéltárra kitérj edő kutatás befejező állomásának tekinthető. A bevezető alapján magas elvárásokat ébresztő könyvet a szerző két különálló részből szerkesztette össze. Az egyik a Buenos Aires-i, a másik pedig a New York City-beli olasz bevándorlók társadalomtörténetével foglalkozik az 1870 és 1914 közötti időszakban. A két város olasz bevándorlóinak összehasonlítását különösen relevánsnak érzem. Egyfelől azért, mert New Yorkban és Buenos Airesben is jelentős olasz közösség alakult ki a 19. század második felében, másfelől a bevándorláskutatások Egyesült Államok-központúsága gyakran háttérbe szorítja azt a tényt, hogy a dél- és (kisebb részben) kelet-európai kivándorlók jelentős hányada Dél-Amerikát választotta úti célul. A következetes alább részletezett - módszertan alapján dolgozó szerző korabeli statisztikai forrásokat (pl. népszámlálási íveket, honosítási kérelmeket, utaslistákat etc.) használ fel tézisének alátámasztására, mely szerint az olasz bevándorlóknak Buenos Airesben lényegesen kedvezőbb gazdasági-társadalmi lehetőségeik voltak, mint New Yorkban. Ezt Baily számos mutató (munkaerőpiac-szerkezet, családi jövedelemfelhasználás, egyesületi intézményrendszer, munkanélküliségi index etc.) összehasonlító elemzésével támasztja alá. A szigorúan behatárolt vizsgálódási keretekre épülő és túlnyomórészt publikált forrásokra támaszkodó munka újszerű megállapításai is ebből az összehasonlításból erednek, a két város olasz közösségeire vonatkozóan azonban kevés új információval találkozhatunk. Baily munkája arra a kihívásra adott válaszként is szemlélhető, amely a szigorú kvantifikációra építő, társadalomtudományos várostörténet-írást és ezzel együtt a bevándorlástörténeti * RUMBAUT, RUBEN G.: Immigration Research in the United States: Social Origins and Future Orientations. In: FONER, NANCY - RUMBAUT, RUBEN G. - GOLD, STEVEN J. (eds.): Immigration Research for a New Century: Multidisciplinary Perspectives. Rüssel Sage Foundation, New York, 2000. 23^3. p. URBS, MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV HI. 2008.516-520. p.
