Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

RECENZIÓK - Nemes, Robert: The Once and Future Budapest Ismerteti: LUKÁCS ANIKÓ

leginkább foglalkoztató, egyébként manapság sokat kutatott, divatos témák: a nyelvhasználat kérdése, a névváltoztatások, az egyesületek, a sajtó, a nők és a zsidóság szerepe a magyarosodási folyamatban, illetve a magyar nemzet kialakulásában állandóan visszatér. A Mud, dust and horses címet viselő, címével Széchenyi pest-budai terveinek bemutatását ígérő fejezet például javarészt a magyar nyelv megújításának és terjedésének bemutatása, és így csak részben kötődik az alakuló fővároshoz. A nyelvkérdés politikai aspektusait, az országgyűlési vitákban betöltött szerepét pedig már az előző fejezetben is tárgyalta a szerző. A Club life című, harmadik fejezetben valóban szerepelnek klubok és egyesületek, de a fejezet nagyobb részében mégis inkább a magyarországi németek, pontosabban egyes németek (például Kölber Jakab, Eichholz/Tölgyessy János), illetve a zsidóság identitásáról, a magyar nemzeti mozgalomhoz való viszonyáról van szó. Olyan, mintha nem lenne terjesen eldöntött, hogy a fejezetek kronologikusan követik egymást, vagy egy-egy kérdéskör, probléma köré szerveződnek: a fejezetcímek problémaközpontú megközelítést ígérnek, a szerző viszont nem tud lemondani a kronologikus elbeszélésről sem. A könyv kettős, egyszerre kronologikus, illetve tematikus felépítése miatt Nemes nem képes megbirkózni azzal, hogy az általa vizsgált jelenségek, kérdések az egész tárgyalt korszakot jellemzik: az egymással szorosan összefüggő, de mégis sok irányba elvezető témák áttekinthetetlenné teszik a könyvet. Egy szigorúbb, tematikus szerkesztés minden bizonnyal alkalmasabb lett volna a hatalmas mennyiségű információ tálalásához, az egyes területek alapos és módszeres kiaknázásához. Ennél is nagyobb problémát jelent, hogy az elemzéssel szemben a bemutatásra kerül a hangsúly, a történészi munka befejeződni látszik az ismeretek felkutatásánál és elbeszéléssé szerkesztésénél. Mindennek következtében a szerző egyébkentje és továbbgondolásra késztető meglátásai (pl. a magyarosodás nem feltétlenül önkéntesjellegének felvillantása az utolsó fejezetben; a magyar nemzeti mozgalom sikerét többek között nyitottságával magyarázza; a nemzeti mozgalomban való részvételt az érvényesülés eszközének tekinti) is elsikkadnak, az olvasó pedig nem érzi úgy, hogy feleletet kapott volna a könyvben felvetett lényeges és valóban megválaszolásra váró kérdésekre. Valószínű azonban, hogy a nemzet kialakulásával és térnyerésével kapcsolatos kérdések körbejárása során olykor érdemes elszakadni a pusztán racionális magyarázatoktól. Lukács Anikó