Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Petrovics István: Városi elit a középkori Dél-Magyarországon. Pécs, Szeged és Temesvár esete

tartó a Tisza-parti város várható adóját 2000 forintra becsülte. Tette ezt akkor, amikor - ugyanazon jegyzék szerint - Lőcse, Bártfa, Eperjes és Kisszeben együttesen mindössze 1000 forintot tartozott fizetni.

31 Ha konkrét személyekről kívánunk szólni, elsősorban az 1471 és 1486 között a főbírói tisztet betöltő „szegedi gróf'-ról, Szilágyi Lászlóról kell megemlékeznünk, akinek vagyonát - mivel fiúörökös nélkül halt meg testvérei vagy unokatestvérei, a Bodók örökölték. Egy 1497. évi oklevélből kiderül, hogy Szilágyi Lászlónak 4 kőháza is volt, amelyek közül 2 Szegeden, 1 Váradon, 1 pedig Pécsett állt, s a Mecsek-alji város szőlőhegyén szőlővel is rendelkezett. Ezeket az ingatlanokat özvegye, Ilona asszony el akarta adni, ami ellen - Tatár László váradi polgár nevében - Temesvári Bodó Mihály tiltakozott. A fentebb említett diploma az egyetlen bizonyíték, amely arra utal, hogy a vizsgált három város élete valamilyen formában összekapcsolódott. Ezt a kapcsolatot a Szegedi Szilágyi és a Temesvári Bodó család rokoni szálai teremtették meg. Egyébként roppant fontos információkat őrzött meg a család vagyoni helyzetről és a rokoni kapcsolatokról a szóban forgó Temesvári Bodó Mihály 1510-ben kelt testamentuma, amely egyben arra nézve is bizonyítékkal szolgál, hogy az említett Mihály élete jelentős részét pesti polgárként élte le.

32 Igencsak tehetősnek minősíthetjük a Kalmár (később Szegedi) és a Pap családot is, amelyek tagjai 1552 után Nagyszombatba, illetve Kassára költöztek, és roppant gyorsan beilleszkedtek az említett városok társadalmi elitjébe. Ez alapvetően abból fakadt, hogy komoly - élő állatból, tezaurált tőkéből és különböző fajtájú posztóból álló ingó vagyonnal érkeztek a felső-magyarországi városokba, ahol tehetségük és szorgalmuk révén rövid időn belül megsokszorozták javaikat.

33 A Mecsek-alji várossal kapcsolatosan a következő adatokra kívánjuk felhívni a figyelmet: a 15. század elején Wolfurt Ulrik óvári várnagy 653 aranyforint értékű árut vett el erőszakkal egy Gothsalk nevű pécsi polgártól. Egy másik polgár, Gerhard Jung 1414-ben arra tett ígéretet, hogy 385 aranyforintot fizet - nyilvánvalóan áruhitel fejében - három kölni polgárnak. Az említetteknél jóval nagyobb összegről tudósít az az 1404. évi, ám csak későbbi átiratból ismert oklevél, amely szerint a Chekelnek mondott Péter bécsi, valamint testvére, Rudolf pécsi polgár 1660 arany forintnyi kölcsönt adott Zsigmond királynak. Egy Spaynar nevű pécsi polgár 1474-ben 850 forint értékben bérelt halastavakat, míg 1526-ban Igler Mihály 525 forintot fizetett ki négy nála elzálogosított ezüstkupáért. Gordovai Fáncs Imre özvegye 1444-ben 440, míg Bertalan aranyműves 1482-ben 400 forintért adta el Pécsett álló kőházát. Az előbbit egy Imre nevű pécsi kalmár, az utóbbit a patacsi pálosok vették meg.

34 A temesvári adatok közül az első kettő viszonylag szerény értékekkel kapcsolatos. Egy 1361. évi oklevélből arról értesülünk, hogy Mihály fia Bálint és a Somlyóinak mondott Vehul csak 50 forint kifizetése ellenében kapta vissza javait Himfi Benedektől, akinek Akasztó nevű Fejér megyei birtokán a temesvári polgárok vámot voltak kö31 PETROVICS 2005a. 146. p. 32 KUBINYI 1966. 266-268. p. 33 PETROVICS 2005a. 147-149. p. 34 PETROVICS 2001.170-173., 175., 177-178., 183. p.; PETROVICS 2005b. 278-279. p.