Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)
I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Petrovics István: Városi elit a középkori Dél-Magyarországon. Pécs, Szeged és Temesvár esete
sök. 15 Feltételezzük továbbá, hogy mindhárom városban még más céhek is lehettek (pl. szűcs, fazekas, szíjgyártó, mészáros, lovász stb.). Itt említjük meg, hogy a temesvári ispán 1372. évi számadása alapján a kutatók ujabban úgy vélik: az 1370-es években a Bega-parti városban céhbe szerveződtek az ácsok. Temesváron tehát legalább két céh működésével számolhatunk. 16 A kereskedelemről szólva említést érdemel, hogy erről a foglalkozási ágról mindhárom várost illetően valamivel többet árulnak el a források, mint a kézműiparról. A városi polgárok közül sokan űzték ezt a tevékenységet, de nyilvánvalóan azok bizonyultak a legeredményesebbeknek, akiket a források külön is minősítenek. Ide tartoznak a kereskedő (mercator), a kalmár (institor), valamint a boltos megjelöléssel felbukkanó személyek. Feltételezhetjük továbbá, hogy a diákok (literátus) egy része szintén kereskedelemmel foglalkozott. A kereskedő polgárok, főleg a 14—15. században, számos kiváltsággal, elsősorban vámmentességgel rendelkeztek. A vizsgált városok közül a legélénkebb kereskedelmi tevékenységet a vásárvonal mentén, a Tisza és a Maros egybefolyásánál elterülő Szeged polgárai űzték. Alapvetően borral (szerémi, somogyi, baranyai borok), továbbá az igen keresett cikknek számító marhával, valamint sóval kereskedtek, amelyekhez talán a posztó is társult. Marhával és borral nemcsak az ország távoli vidékeire, hanem külföldre is eljutottak. Temesváron elsősorban a posztó és a marha lehetett az áruforgalom tárgya. Ugyanez a két termék fordul elő a pécsi kereskedők tevékenységéről tudósító forrásokban is. Míg Temesvár esetében nem tudjuk, hogy a forgalmazott posztó honnan származott, addig a pécsi adatok arra utalnak, hogy - részben vagy egészében - kölni posztóról van szó. A két legjelentősebb város, Szeged és Pécs kereskedelmi tevékenységéről szólva feltétlen utalnunk kell arra, hogy a nyugatra irányuló külkereskedelem legkeresettebb cikkének számító marhát a pécsi kereskedők is az Alföldön szerezték be, s ugyanazon az útvonalon hajtották Itália felé, mint a szegediek. Az itáliai marhakereskedelem útvonala az Alföldről a Mura és a Dráva folyó mentén - Pettau (ma Ptuj, Szlovénia) - érintésével vezetett Velencébe. 17 E tény ismeretében tehát egyáltalán nem meglepő, hogy a Tisza-parti város kereskedői nem szerepelnek a Pozsony és Nagyszombat környéki vámjegyzékekben. Közvetett adatok utalnak továbbá arra, hogy a szegediek - a pécsiektől eltérően nemcsak Itáliába, hanem a Német-római Császárság területén fekvő városokba (Augsburg, Nürnberg, München stb.) is hajtottak marhákat. Ennek a pontos útvonalát viszont még ma sem ismerjük. További szegedi sajátosságként tarthatjuk még számon a lótenyésztést és -kereskedelmet. Ennek fontosságáról már a Szegeden 1433-ban átutazó burgund lovag, Bertrandon de la Brocquière is megemlékezett. Szeged késő középkori kereskedelmi kapcsolatai egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a Tisza-parti 15 KUBINYI 2000.85., 90. p.; KUBINYI 2001.47. p. Atemesvári ötvösök céhével a korábbi kutatás nem számolt. A céh létét bizonyító legfontosabb oklevél 1512. február 14-én kelt. DF. 278 658. Kiadva: Quellen EX. 103. p. 16 Temesvár centralitási pontjainak megállapításakor Kubinyi András csak az ácsok céhével számolt. Az ötvösök céhe viszont 32-ről 33-ra növeli Temesvár centralitási pontjainak számát. 17 KUBINYI 2000. 174-175. p.; SZAKÁLY 1995. 52-53. p.
