Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Petrovics István: Városi elit a középkori Dél-Magyarországon. Pécs, Szeged és Temesvár esete

város messzemenően ki tudta használni a magyar gazdaságnak a 13. század elején, Bizánc 1204. évi elestével bekövetkezett irányváltását és a nyugat-európai gazdasági körhöz való kapcsolódását. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a Tisza-parti várost a só forgalmazása révén már a korai időszakban is erőteljes gazdasági kötelék fűzte az ország nyugati részéhez.

18 Mindhárom város elsősorban egy szűkebb, megközelítőleg 15-19 km sugarú körben elhelyezkedő piackörzet központja volt. Ezt a magyarországi városok többségéhez hasonlóan még két gyűrű vette körül: egy olyan, amelynek rádiusza a szűkebb piackörzet sugarának kétszerese, valamint egy olyan, amely négyszerese volt. A vizsgált városok távolabbi vidékeken is érezhető gazdasági kisugárzása elsősorban Szeged és Pécs esetében mutatható ki, de adataink szerint a temesvári kereskedők tevékenysége is messzire kiterjedt: nyugaton elérte Veszprém és Fejér megyét, keleten pedig Nagyszeben városát, amely komoly vetélytársat látott bennük. Az Alföld sík jellegéből adódóan Szeged - és talán Temesvár - esetében a piaci gyűrűk sugara az átlagosnál valamivel nagyobb volt.

20 Pécs azonban gazdaságilag nem tudta hatalmában tartani a Dél-Dunántúlt: ebben a régióban számolnia kellett Buda, Pest, valamint Szeged erőteljes terjeszkedésével.

21 A piackörzetek részben azt mutatják, milyen távolságra terjedt ki Szeged, Pécs és Temesvár kereskedőinek tevékenysége, részben pedig azt, hogy a vizsgált városok vásárait milyen messziről keresték fel árucsere céljából más települések lakói. Egyértelműen leszögezhető: mindhárom vizsgált város - gazdasági és igazgatási szerepköréből adódóan - régióközpontnak tekinthető. Ezt vásáraik száma, típusa és forgalma is bizonyítja. Mindhárom városban tartottak hetivásárokat (más néven hetipiacokat), amelyek a szűkebb piackörzet árucseréjét voltak hivatottak lebonyolítani. A legtöbb hetivásárral Szegeden találkozunk: itt a 15. század második felében - a város különböző részein - három hetivásárt tartottak, mégpedig hétfőn, szerdán és csütörtökön. Pécsett két (kedden és pénteken), Temesváron pedig egy (szombaton) tartott vásárról tájékoztatnak a források.

22 Roppant valószínű, hogy a késő középkor során mindhárom városban tartottak sokadalmat is, de erre vonatkozó, kétségtelen hitelű bizonyíték csak Szegedre maradt fenn. Ez azonban meglehetősen kései adat, hiszen 1499-ből származik, s ráadásul állatvásárra vonatkozik.

23 A szegedi vásárok, beleértve az 1499-ben engedélyezett sokadalmat és az újabb, csütörtöktől szombatig tartó hetivásárt is, csaknem mind forum liberumok, azaz szabad vásárok voltak. Ebben a tekintetben csupán a palánki jelentett kivételt, tudniillik a szegedi várnagy, alvárnagy, valamint az ő adószedőik az erre igyekvőktől (vasárnap és hétfőn) vámot szed18 KUBINYI 2000.173. p. 19 ZSO III. 1446. sz. regeszta. 20 KUBINYI 2000. 193. p. 21 KUBINYI 1972. 32. p. 22 A szegedi vásárokra lásd REIZNER 1900. 31-32., 50-51., 55-56. p. A pécsi vásárokra lásd KUBINYI 2001. 47. p. A temesvári vásárra lásd ZSO V. 1711. sz. regeszta. 23 REIZNER 1900. 89-90. p.; KUBINYI 2000. 192. p.