Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

KÖZLEMÉNYEK - Tóth Péter: „Civitas Jasonica". A középkori jászsági városfejlődés némely sajátossága

TÓTH PÉTER „CIVITAS JASONICA" A középkori jászsági városfejlődés némely sajátossága A történeti kutatás már régóta a középkori város egyik ismérveként tartja számon a népességkoncentrációt, jóllehet elismeri, hogy nem ez az egyetlen szempont, hiszen a népesebb falvak e tekintetben gyakran felülmúlják a kisebb városokat. Ami a Jászságot illeti, a települések középkori lélekszámáról nincsenek közvetlen forrásaink, a 16. század középétől fennmaradt török adóösszeírások alapján azonban elég nagy biztonsággal következtemetünk a korábbi lakosságszámokra. Kocsis Gyula kutatásaiból ldtűnik, hogy a középkor végén Jászberény lakosainak száma jóval meghaladhatta, míg Ágóé, Árokszállásé, Apátié és Kiséré megközelíthette a magyarországi mezővárosok átlagos lélekszámát.

1 Jászfényszaru 15. században épült temploma ugyancsak jelentős lakosságszámra utal.

2 Ha ez utóbbi települések e szempontból nem nevezhetők is városoknak, annyi csaknem bizonyos, hogy megindultak a várossá fejlődés útján, amely azonban a területet közvetlenül érintő hódoltság időszakában lezárult előttük. A 14—15. századi források Berényt már viszonylag rendszeresen oppidumnak mondják, míg Ladányt és Négy szállást egy-egy alkalommal, 1433-ban, illetve 1535-ben.

3 Jászberény a korszakban más szempontokból is városias település. 1546-ban több utcája van, amelyek egyike a Piac utca:

4 ez az utcanév nyilván a (heti) vásártartásra utal. A 15. században ferences kolostor épült a településen: a kolduló rendi kolostorok jelenléte pedig a várostörténeti kutatások szerint ugyancsak az urbanitás fokmérője.

5 Ha mármost a szinte minden szempontból városias Jászberényt tekintjük, akkor feltűnő, hogy ez a jelentős település sem a középkorban, sem a kora újkorban nem kapott olyan kiváltságokat, amilyenekkel a magyarországi városok (ide értve a mezővárosokat is) rendelkeztek. Ez biztosan állítható, mivel a jászberényi levéltár viszonylag érintetlenül fennmaradt, s ha lettek volna ilyen típusú privilégiumok, nyilván ott őrizték volna őket. Vannak ugyan nádori, sőt királyi oklevelek is, amelyek a jászberényi í Kocsis 2005.39-49. p. 2 BELÉNYESY-SZEBENI 2000. 148. p. 3 LUKCSICS 1931-1938. II. köt. 93. p.; GYÁRFÁS 1870-1885. III. köt. 214., 260., 263. és 266. sz. 4 FEKETE 1968. 73. p. 5 FÜGEDI 1981b. 58. p. URBS, MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV m. 2008.449-455. p.