Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Petrovics István: Városi elit a középkori Dél-Magyarországon. Pécs, Szeged és Temesvár esete

tikája, valamint a nikápolyi csata után felerősödő oszmán hódítás elleni védekezés. A Duna-Tisza-Maros köze, valamint az azzal szomszédos régió védelmi feladatainak irányítása ugyanis a temesi ispánra hárult, akinek hatalma ettől kezdve jelentősen megnőtt.

6 Nem véletlen tehát, hogy a Duna-Tisza—Maros közében Temesvár központtal a 14. század hetvenes évei után egy tartomány kezdett kiformálódni, amelynek kulcsfigurája a mindenkori temesi ispán volt.

7 Különösen jól kitapintható e folyamat előrehaladása Ozorai Pipo ispánsága alatt. A későbbiekkel kapcsolatban az a körülmény érdemel figyelmet, hogy Mátyás király 1478-ban egyesítette a temesi ispánságot az Alsó-részek főkapitányságával, s ennek eredményeként a fökapitány-temesi ispán felügyelete alá csaknem egy tucat megye tartozott. A temesi ispán hatalmának a fentiekben ismertetett megerősödése viszont jelentősen korlátozta a bíró és az esküdt polgárok hatáskörét, a csak ideig-óráig feltartóztathatónak bizonyult oszmán hódítás pedig a 14—15. század fordulóján végleg megakasztotta Temesvár ígéretesnek induló fejlődését. Temesvárral ellentétben az oszmánok által fenyegetett területtől némileg távolabb eső Szeged és Pécs fejlődése azonban a 15. század első felében még nem torpant meg, hanem viszonylag zavartalannak bizonyult egészen 1526-ig, amikor is a török hadak először dúlták fel ezeket a városokat. Az első pusztítást és fosztogatást azonban mind Pécs, mind Szeged hamar kiheverte, s 1543-ban bekövetkezett végleges török kézre kerüléséig gazdasági súlyát lényegében mindkét város - ügyesen lavírozva I. Ferdinánd és Szapolyai János között - meg tudta őrizni. Pécs történetében 1543, Temesvár és Szeged életében viszont az 1552. év hozta meg az igazi fordulópontot. Részben azért, mert a Tóth Mihály egykori szegedi főbíró és Nagy Ambrus vezette hajdúk, valamint az Áldana tábornok parancsnoksága alatt álló királyi csapatok ezen esztendő februárjának végén, illetve márciusának elején szenvedtek csúfos vereséget, amikor kísérletet tettek Szeged visszafoglalására, részben pedig azért, mert ez év nyarán a török Temesvárt is bevette.

8 Fontosnak tartjuk megemlíteni továbbá, hogy a 14—15. század során mindhárom városban tartottak országgyűlést. Temesváron és Pécsett csupán egyszer, 1397-ben, illetve 1476-ban, Szegeden viszont két alkalommal: 1459-ben és 1495-ben. Az uralkodó és a rendek az említett valamennyi országgyűlésen nagy hangsúlyt fektettek az ország védelmének megerősítésére, amit az erőteljes oszmán fenyegetés indokolt.

9 A kialakulás kérdését vizsgálva elmondható: mindhárom település természetes úton fejlődött, vagyis nem alapított városként jött létre. Ebből fakadóan a preurbánus város kiformálódása mindhárom esetben előbbre tehető, mint az írott forrásokban az első felbukkanás éve. Ezt a tényt különösen Szeged és Temesvár esetében fontos hangsúlyoznunk. Legkorábban Pécset említik a belső keletkezésű írott kútfők, mégpedig a 6 PETROVICS 2005a. 135-136. p. 7 KRISTÓ2003. 175-176. p. 8 SZAKÁLY 1995. 43-62., 172-190. p. 9 KUBINYI 2000. 85., 89. p.; KUBINYI 2001. 46. p.