Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Petrovics István: Városi elit a középkori Dél-Magyarországon. Pécs, Szeged és Temesvár esete

pécsi püspökség 1009-re datált, ám csak későbbi átiratban fennmaradt alapítólevele. A sorban Temesvár következik a 12. század közepe tájáról. A Temesvárról beszámoló kútfő viszont nem oklevél, s nem is belső keletkezésű forrás, tudniillik a szicíliai arab földrajztudós, Idríszí munkája emlékezik meg a Bega-parti városról a legkorábban. Végül Szeged következik, amelyet szintén okleveles forrás említ, mégpedig 1183-ban.

10 A preurbánus város átalakulása valódi várossá Magyarországon hozzávetőleg a 12-13. század fordulójától figyelhető meg. Ebben a folyamatban jelentős szerepet játszottak a hospesek, akik kezdetben az idegen bevándorlók közül kerültek ki, ám a 13. századtól már szép számmal akadtak közöttük magyarok is. Legkorábban a pécsi hospesek bukkannak fel az írott kútfőkben (1181), akik újlatin nyelvet beszélő telepesek voltak, s már ekkor bizonyos önkormányzattal rendelkeztek. A szegedi hospeseket 1247-ben, a Bega-parti város telepeseit viszont csak 1341-ben említi először oklevél. Mindhárom város polgárai - a magyarországi gyakorlatnak megfelelően - a cives et hospites megjelöléssel, illetve ezen kifejezés egyik vagy másik tagjával minősítve fordulnak elő a hazai latin nyelvű forrásokban, elsősorban persze az oklevelekben. A vizsgált városok közül csak Pécsett találkozunk idegen hospesekkel, kezdetben latinokkal, majd a 14. század harmincas éveinek végétől megjelentek a németek is. A Mecsek-alji városban a német elem a 14—15. század fordulójára háttérbe szorította a latinokat, s viszonylag rövid időn belül vezető szerepre tett szert. Az is világosan kirajzolódik, hogy Pécsett a magyarok mellett a németek alkották a városi társadalom legnépesebb és legnagyobb gazdasági súllyal rendelkező rétegét. Ezt a gazdasági súlyt a németség az egész középkor során megőrizte Pécsett. Vizsgálódásaink azt is kiderítették, hogy az itt letelepedett német polgárok túlnyomó részben Bécsből jöttek, s ottani polgárjogukat is megtartották, vagyis Bécsben és Pécsett is a városi polgárok között találjuk őket. A magyarországi városok közül elsősorban Buda és Pozsony német polgárságával álltak családi és gazdasági kapcsolatban. Ezzel szemben Szegeden és Temesváron szinte nyomát sem találjuk latin és/vagy német eredetű polgároknak, akik pedig a magyarországi városfejlődés mozgatórugói voltak. Igaz, a 15-16. század során elvétve felbukkant néhány itáliai vagy dalmáciai származású személy, akik többnyire megyésispánok vagy az itteni sólerakatok tisztségviselői voltak (pl. Ozorai Pipo, Tallóci Matkó, Delbene Jakab).

11 Rajtuk kívül egy-két „németországi" vagy hazai német kereskedővel számolhatunk még, akik hosszabb-rövidebb ideig tartózkodtak Szegeden, esetleg Temesváron, valamint több mint egy tucat kassai német polgárral, akiket erőszakkal telepítettek ebbe a két városba János király emberei.

12 Azt, hogy ők Szeged és Temesvár belső életében pontosan milyen szerepet játszottak, nagyon nehéz megbecsülni. A németeken és a latinokon kívül viszont mindhárom vizsgált településen találunk olyan idegen emikumokat, amelyeket - a három város fekvéséből adódóan - sajátos vonásként értékemetünk. Pécsett, példának okáért, horvátok éltek 10 DHA I. 58. p.; ELTER 1985. 61. p.; CDESI. 90. p. 11 Szeged I. 431. p.; PETROVICS 1999. 533. p. 12 PI. „Michael Teutonicus commorans in opido Zegedini" lásd BÁLINT 1975. 120. p.; PETROVICS 2005a. 146., 151., 155. p.