Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Petrovics István: Városi elit a középkori Dél-Magyarországon. Pécs, Szeged és Temesvár esete

VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT PETROVICS ISTVÁN VÁROSI ELIT A KÖZÉPKORI DÉL-MAGYARORSZÁGON Pécs, Szeged és Temesvár esete Pécs, Szeged és Temesvár a középkorban Bár mindhárom város esetében kimutathatók bizonyos római hagyományok, mégis kizárólag csak Pécsről mondható el, hogy viszonylag komoly antik örökséggel rendelkezik. Am még Péccsel kapcsolatban is csupán romkontinuitásról beszélhetiink, tudniillik a népesség folytonossága nem mutatható ki. Szemléletesen bizonyítja ezt az állítást Pécs középkori neve, hiszen a magyarországi latin nyelvű doloimentumok nem Sopianae-mk, hanem Quinqueecclesioe-nék nevezték a várost. Erre a helyzetre utal a német Fünflärchen elnevezés is, amely a latin név tükörfordítása. Az építészeti emlékek és a régészeti feltárások azt is bebizonyították, hogy a középkori Pécs nem az egykori római polgárváros, hanem az attól északra-északkeletre elterülő ókeresztény temető helyén alakult ki. Pécsett tehát - Soprontól eltérően - az antik és a középkori város központja nem esett egybe.

1 Pécsett a városi élet újjáéledésére, Szegeden és Temesváron pedig megindulására csak a magyar állam létrejötte után került sor. Pontosabban fogalmazva: mindhárom város megteremtése a magyarsághoz köthető. A kezdetek azonban mindhárom esetben homályba vesznek. Ennek ellenére azt meglehetős egyértelműséggel leszögezhetjük, hogy a „preurbánus korban" Pécs és Temesvár tipikus igazgatási központként funkcionált: az előbbi püspöki székhely, az utóbbi vármegyei központ volt. Pécset ráadásul az egyik legkorábban létrehozott egyházmegye székhelyének tarthatjuk, amelynek pontos alapítási évét is ismerjük: 1009. A pécsi püspökség korai felállításában szerepet játszott a város kedvező földrajzi fekvése, valamint - egyes vélemények szerint - az a tény, hogy a kereszténység az antik Sopianae területén túlélte a Nyugatrómai Birodalom bukását. Pécs Váchoz, Egerhez és Váradhoz hasonlóan, viszont Esztergomtól, Veszprémtől, Bácstól, Csanádtól, Győrtől, Nyitrától és Zágrábtól eltérően, ispáni 1 Pécsre lásd TÓTH 2001. Szeged antik „örökségéről" annyit tudunk, hogy a római korban Partiskon néven megerősített hely állott azon a területen, ahol a mai város található. Ez a katonai őrállomás vigyázta a Daciából Pannoniába vezető utat. Vö. Szegedi. 106., 120-121. p. A Bega-parti várossal kapcsolatosan a kutatás már régebben tisztázta: az antik Tibiscum nem tekinthető a későbbi Temesvár ókori elődjének, hiszen Tibiscum a mai Zsupa (Jupa, Románia) helyén állt. Az viszont kétségbevonhatatlan tény, hogy Temesvár területén számos római kori lelet került elő, ami alapján többen úgy gondolják: a Bega-parti város helyén az antikvitásban egy kisebb katonai őrállomás (mansio) létezett. Ez a katonai telep a Zambara nevet viselte, amelyet Ptolemaiosz Zurobara formában említ. Vö. VlCZE 2001. 4-5. p. URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV III. 2008. 41-69. p.