Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

III. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG - A GAZDASÁGI ELIT - Tózsa Rigó Attila: A pozsonyi gazdasági elit nürnbergi kapcsolatai a 16. században

összefonódását.

12 Preus és Reichentaler tagja volt a Krisztus Teste Társulatnak is. Ehhez a kegyes társasághoz inkább a felső réteg tagjai kötődtek. A politikai elit a harmincas évekre szinte teljesen kisajátította magának a testvérületet. A nürnbergiekkel kapcsolatban állók között öt olyan polgár szerepel még, akik maguk nem, viszont valamelyik rokonuk tagja volt a testvérületnek.

13 A politikai elithez tartozás kritériumát az adott személy által viselt tisztségek alapján viszonylag könnyen meg tudtuk állapítani. Nehezebb helyzetben vagyunk, ha a vagyonosságról szeretnénk képet alkotni, hiszen a Tiltáskönyv adatai csak közvetve tudósítanak az illető vagyonosságáról. Valójában inkább - legalábbis a közepes és nagy összegeknél - a vizsgált személy gazdasági potenciáljáról kapunk hozzávetőleges képet. Ennek érdekében érdemes összesíteni az illető neve mellett megjelenő kintlévőségeket és adósságokat. Természetesen elképzelhető, hogy a csak kis összegekkel szereplő személyeknek is jelentős vagyonuk volt. A feltételezést viszont nem lehet megfordítani, tehát aki nagy összegű követeléssel és/vagy adóssággal szerepel a Tiltáskönyvben, az minden bizonnyal jelentős vagyonnal is rendelkezett. Érdemes itt más forrásokat is bevonni. Leginkább az 1542/43-as pozsonyi adójegyzék és a végrendeletek használhatók. A Verbotbuchban megjelenő polgárok adója mellett vizsgálható a közeli hozzátartozók adója és végrendelete is. Hét olyan személy állt kapcsolatban nürnbergiekkel, akiknek ismerjük a rájuk vagy hozzátartozójukra eső adót. A taksa átlagos egy főre jutó összege két és három fontdénár között mozgott (átlagérték pontosan: 2,632 fontdénár).

14 Thomas Reichentalernek kereskedelmi tevékenysége után (von wegen Handel) az átlagösszeg közel kétszeresét, öt fontdénárt kellett fizetnie, Stefan Baiernek mintegy öt és fél fontdénárt, Thomas Widmannak pedig hét és felet. Lucas Maier adója közel 12 fontdénárt tett ki, Valt Preusé pedig már 21 fontot és 5 schillinget. A nürnbergieknek közel 100 forinttal tartozó Hans Schuman rokona, a morvaországi származású Wolfgang Schuman 51 fontdénárt fizetett, míg egy nürnberginek mindössze 17 forinttal tartozó Cristof Eisenreich apja 55 fontdénárral járult hozzá a városi költségvetéshez. A testamentumok alapján a nürnbergiek partnereiként megjelenő pozsonyiak közül négy személy minden bizonnyal a vagyoni felső réteghez tartozott: a már említett Baier, Schuman és Eisenreich mellett Sebastian Liebhart ötvös, aki 100 forinttal tartozott egy nürnberginek.

15 A Pozsonyon kívüli források közül még a kamarai protokollumok szolgálnak információkkal a vizsgált személyek kereskedelmi tevékenységéről, s ezen keresztül gazdasági potenciáljukról is. A harmincad 1545-ös emelésével kapcsolatos ügyekről 12 A gazdasági elit Lengyel Györgynek - elsősorban az újkorra vonatkozó - megfogalmazása szerint azoknak a gazdasági szereplőknek a csoportja, akik döntéseikkel érdemben befolyásolhatták a gazdaság alakulását. LENGYEL 1989. 13 MOL MF C 1430. 14 A forrásban szereplő összegek értelmezésében Granasztói György volt segítségemre, akinek ezúton is köszönöm közreműködését. 15 Az okleveles anyag még annyi adalékinformációval szolgál, hogy Baiernek szőlője is volt. MOL MF C338. 3247.