Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

III. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG - A GAZDASÁGI ELIT - Tózsa Rigó Attila: A pozsonyi gazdasági elit nürnbergi kapcsolatai a 16. században

adósként.

7 Az ilyen körbetartozások a korabeli pénzviszonyok egyik jellemzőjére, az általános készpénzhiányra világítanak rá. Ennek volt egyik következménye, hogy a kereskedők gyakran alkalmazták az áruhitel intézményét. Mindössze három nürnbergiről tudjuk, hogy személyesen egyszer sem voltjelen. A nürnbergiek döntő többsége tehát megfordult Pozsonyban, aminek nagy a jelentősége, hiszen ha kis számban is, de kimutatható egy olyan csoport, amely „túljött" Bécsen, és személyes kapcsolatot létesített pozsonyi polgárokkal. Bécs kiindulópontul szolgált a keleti irányú forgalom kiterjesztéséhez. A város árumegállító jogának 1515-ös visszavonása után a délnémet polgárok számára lényegesen könnyebb lett közvetlen kontaktust felvenni a magyarországi kereskedelem szereplőivel. Összesen 23 esetben találunk közvetítőt. Hét alkalommal olyan személyről van szó, aki hosszabb ideig nürnbergi polgár szolgálatában állt. Ilyenkor a diener kifejezésseljelölték azt, aki eljárt a kereskedő nevében.

8 Nagy többségében (14 tiltás) valószínűleg pozsonyi személy volt a közvetítő, mindössze két esetben jelölnek meg bécsi származást, négy alkalommal nürnbergit, egy bejegyzésben pedig memmingeni szerepel. Bár az esetszámok kicsik, úgy tűnik, cáfolható az általános feltételezés, miszerint a délnémet kereskedők Bécsen túlnyúló ügyleteikben (szinte kizárólag) a bécsiek közvetítő tevékenységére hagyatkoztak volna. A nürnbergiek kapcsolataiban a pozsonyiak mellett találunk egy bécsi és egy nagyszombati polgárt (négy tiltás), valamint két váradi kereskedőt, három személy származása bizonytalan. Összesen huszonhat személyt teldnmetünk nagy valószínűséggel pozsonyinak. A kapcsolat pozsonyi oldalát vizsgálva meg kell próbálnunk ezeket a személyeket a polgári közösségen belül elhelyezni. A tiltott pozsonyiak között több tekintélyes polgár is szerepel, akik részt vettek a város vezetésében. A politikai elit felső rétegéhez tartozott Thomas Reichentaler (1542-1558 között 15-ször esküdt tanácsos, háromszor polgármester), akinek vagyonát 483 forintra tiltják 1541-ben.

9 A pozsonyi elit egyik kiemelkedő tagja, Valt Preus (23 év a belső tanácsban, 1534—36 között polgármester) vagyonára két nürnbergi kereskedő három alkalommal tesz tiltást, egy 1554-es bejegyzés szerint pedig Hans Schlewitzernek közel négyszáz forinttal tartozott. Utóbbi 1556-ban megismétli a tiltást, ezúttal már csak 263 aFt szerepel, Preus tehát a tartozás jelentős részét törlesztette.

10 A másik nürnbergi, akivel kapcsolatban volt, a gyakran előforduló Jörg Göswein, aki 1554-ben 734 forintot követelt Preustól.

11 Találunk még négy olyan személyt, akik maguk nem viseltek tisztségeket, viszont több közeli rokonuk is a politikai elitbe tartozott: a Maier, az Eisenreich és a Baier család ugyanis a korszakban két-két tanácstagot adott a városnak. Ezek az információk is alátámasztják a politikai elit és a szélesebb kört magában foglaló vagyoni felső réteg gazdasági elitként értelmezhető 7 AMB Verbotbuch a i 1 f. 133r. 8 Ritkábban a factor kifejezés is előfordult, sajnos nem világos, hogy a két funkció között milyen jellegű eltérés volt. 9 AMB a i 1 f. 15v. A pozsonyi elithez: TÓZSA-RlGÓ 2007. 1/1-3. sz. archontológiai táblák. 10 AMB ai 1 f. 107v, 123r. 11 AMB a i 1 f. 107v, 109v, 123r.