Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Kujbusné Mecsei Éva: Az újratelepült Nyíregyháza kapcsolatrendszere (1753-1848)

parasztközösség jogállásváltozásaival, a különböző kiváltságok megszerzésével, érvényesítésével megsokasodtak. Nyíregyháza 1786-tól tarthatott például évi négy országos vásárt - az erre érkező iparosok, kereskedők, vásárlók valamilyen formában mindannyian részesévé váltak a város életének: árucikkeik mellett gazdasági, kulturális, mentális információt hoztak, vittek. A 18. század közepi közösségnek ekkor ugyanis főként a piacozás biztosította azokat az alkalmi társas viszonyformákat, amelyek a mindennapi élet találkozásai során formálódtak. Itt társadalmilag szabályozott módon zajlottak a rövid tranzakciók, de előfordult, hogy az alkalmi ismeretség ismerősi viszonyba ment át. Hasonló kapcsolatok alakultak a helybeli állat- és terményértékesítés vagy a kocsmák italellátásában részt vevőkkel is. Míg az erős kapcsolatok esetében meghatározó a személyes kötődés és a vallásazonosság, a gyenge kapcsolatok skálája nagyon széles spektrumú: minden típusra és altípusra lehet példát sorolni fajra, nemre, vallásra való tekintet nélkül: kölcsönzött az evangélikus közösségnek sok katolikus főpap és nemes, de - mint jó adós hírében állók - kérhettek és kaphattak hitelt Bécsben hercegnéktől, a nagyváradi káptalantól, a nagykárolyi patikustól vagy a felvidéki településeken élő árvagyámokktól, özvegyasszonyoktól éppen úgy, mint a szemináriumoktól, céhektől, olvasótársaságoktól. A jó viszonyra hivatkozva az elöljárók azt is kérhették ismerőseiktől, hogy némi ajándék ellenében keressenek hitelezőket, a megyei nemesi közgyűlésben vagy éppen az udvarnál támogatókat, hozzák-vigyék a város leveleit, az általuk megrendelt árukat, a kölcsönök kamatait. Például az 1837-ben nyert kiváltságlevelet is a debreceni vásárra igyekvő Medgyasszay István nagykereskedő hozta Bécsből, melyet a város által megbízott Galánek Dániel kereskedő vett át.

20 A gazdasági élet mellett a kulturális és vallási életben is számtalan ún. gyenge, de a hálót nagymértékben erősítő kapcsolat jött létre. Az evangélikus diákok általában a felvidéki városokba, leginkább Eperjesre mentek tanulni. A legszerencsésebbek német egyetemekre is eljutottak. A tanulmányok befejezése után a német nyelv begyakorlásához általában késmárki vagy lőcsei iskolát, a magyar nyelv elsajátításához a reformátusok által kiemelten kezelt debreceni vagy sárospataki kollégiumot választották. Volt azonban olyan is, aki Nagykállóban „magánháznál" tanult magyarul. Az információszerzésnek, -továbbításnak, a földrajzi távolságok ellenére a kapcsolatok életben tartásának a legkézenfekvőbb formája a levelezés volt. A gyakran úton lévő megyebeli (leginkább balkányi, berceli) és pesti, bécsi pálinkaliferánsokkal, állat- és gyapjúkereskedőkkel is így váltottak üzenetet.

21 A 19. század elejétől fennma20 E privilégiumlevél szabályozta a megváltakozás után földesúri fennhatóság nélkül maradt város életét. Jelentőségét mutatja, hogy „az oly régi óhajtásnak ekképpen történt megvalósulásán érzett örvendezés oly hirtelen terjedvén a nép között, hogy ezen kegyelmes privilégiumot még a bejelentés előtt is nem csak látni, olvasni, de azt meg is tanulni vetélkedve igyekeznek". Szabolcs-SzatmárBereg Megyei Levéltár (SZSZBML), V. A. 101/a. 11/11. 1837. dec. 4. No. 2808. 21 1828-ban Glück Sámuel berceli árendásnak írtak Pestre, aki 104 hizlalt ökröt hajtott el innen eladásra. 600juhot vásárolt itt fel Trencsén vármegye Zsolna privilegizált városából Szkalka András is. SZSZBML, V. A. 102/b. 25/105. N. 241.