Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Kujbusné Mecsei Éva: Az újratelepült Nyíregyháza kapcsolatrendszere (1753-1848)

radt levelezőkönyvek tanúsága szerint élénk volt a kapcsolat a legényvándorlás kiinduló és célállomásaival is. A gazdasági, kulturális és házassági vándorlás területén fekvő településekkel bizonyságlevél kiadása vagy hagyatéki ügyek intézése miatt volt élénk a levélváltás. Rendészeti ügyekben is gyakran kurrentáltak: tolvajok, más bűnelkövetők vagy kóbor állatok felkutatása miatt. Körlevélben fordultak segítségért a támogatást kérő iskolák és a tűz-, vízkárt, elemi csapást szenvedett települések. A nyíregyházi elöljárók rendszeresen írásban tettek jelentést a járási szolgabíráknak, a megyei nemesi közgyűlésnek, de élénk levélváltás zajlott a katonaság helyben tartózkodó vezetőivel és a távolabbi parancsnokokkal is. A kapcsolati hálóban azonban nem csak pozitív előjelű kapcsolattartást látunk. Negatív gráfok is színezik a képet. A nagyszámú evangélikus közösség betelepülésekor például a környékbeli katolikus papság és az egri püspök heves ellenállásának köszönhetően nem valósulhatott meg a telepítési pátensben a földesurak által ígért szabad vallásgyakorlat.

22 Támadásuk következtében az impopuláció évében Békésből jött papnak is el kellett hagynia egy időre a települést. Hasonlóan rossz kapcsolat alakult ki az 1803-as megváltakozást követően újabb és újabb követelésekkel előálló Dessewfry családtagokkal és ügyvédeikkel is, akikkel meglehetősen hosszú ideig pereskedett is a város. Nem mondható felhőtlennek a viszony a nemesi vármegyével sem, részben a városban élő nemesek helyzeti kiváltsága, részben a városra rótt terhek miatt. Míg a megyei nemesek prominensei közül többen alakítottak ki üzleti kapcsolatot Nyíregyházával (pusztabérlés, kölcsönvétel vagy -adás), sőt ajánlólevelet adtak, és támogatásukról biztosították a nyíregyháziakat a szabad királyi városi címért folytatott küzdelmükben, a közgyűlés tagjaiként már ellenezték a város megváltakozás utáni szabályrendeletét, amely teljes körű autonómiát biztosított volna a közösségnek. Minden új - akár negatív vagy pozitív, akár erős vagy gyenge - láncszemmel hatvány ozódott a háló sűrűsége. A korábbi központokhoz kapcsolódó újonnan érkezők saját kapcsolati rendszerükkel léptek be a hálóba, és formális vagy informáhs úton és olyan mértékben és formában, ahogy arra éppen a nyíregyházi közösségnek szüksége volt - épültek be a város rendszerébe. A háló alapkapcsolatai, amelyek az impopulációval teremtődtek, tovább generálták a kiegészítő láncszemeket, de a gráfoknak a megyebeli hanyatló mezővárosokhoz képest sűrűbbé válásához hozzájárult a közösség átlagtól eltérő élete is. A régióban ugyanis Nyíregyháza az egyetlen, amely újratelepítését követően, egy szűk emberöltő alatt országos vásárokat is tartó mezőváros, 1828-ra elsődleges piacközpont lett.

23 Ráadásul fél évszázaddal az impopuláció után a kialakult közösség megváltotta magát az egyik, majd újabb negyedszázad múlva a másik földesurától úgy, hogy egyrészt sikerült az egyösszegű fizetéshez hitelt szereznie, másrészt a kölcsönöket a tehetős lakosság adójából fedeznie. Az 1837-es privilégium pedig olyan 22 A katolikus főpapok 18. század közepi ellenérzése a nyíregyházi közösség iránt a vallásbéke után olyannyira feloldódott, hogy a század végétől nemcsak ők, hanem a papi szeminárium, az öreg és ifjú papok egyesülete és ösztönzésükre több ismerősük is szívesen nyújtott hitelt a városnak. 23 Lásd BÁCSKAI-NAGY 1984., KÓKAI 1998. 107-123. p.