Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Kujbusné Mecsei Éva: Az újratelepült Nyíregyháza kapcsolatrendszere (1753-1848)

Az örökváltság miatt nemcsak kibővült, hanem némileg át is strukturálódott a közösség kapcsolatrendszere. A megtelepedéskor az új lakosok communitásának kapcsolatai ugyanis leginkább az öröklött élek mentén, illetve lokális mezőben mozogtak. A közigazgatási feladatok ellátásakor a vármegye tisztviselői karával álltak kapcsolatban, vásározni pedig leginkább a Hegyaljára vagy Debrecenbejártak. Az 1760-as évektől a közösség újabb szál kialakítására kényszerült, hiszen a népességnövekedés miatt túlosztották a határt, és a jól jövedelmező marhatartáshoz legelőket kellett bérelniük. A pusztaárendálás volt az első olyan lépés, amelynek során a parasztcommunitas gazdasági érdekazonosságba került a környékbeli földesurakkal, akik később, ha kellett, kezességet vállaltak, ha kellett, ajánlólevelet adtak, ha kellett, tőkeerős vagy befolyásos ismerőseik ajánlásával segítették megbízható, pontosan és jól fizető árendátorukat, a nyíregyháziakat céljaik elérésében. A 19. század elejétől, a város elsődleges piacközponttá válásával a lokális kapcsolatok bővültek, de igazán jelentős lépést tágításukra és az ezzel járó mezővárosi szemlélet túlhaladására a kölcsönügyletekbe való bekapcsolódásjelentette. A hitelekért a város megbízottjai számos helyen megfordultak, pénzért és jogi segítségért eljutottak Budáig, Bécsig. A deputátusok mindenfelé nyitott szemmel jártak, így tudták, hogy legközelebb hova, kihez forduljanak hitelért, tanácsért vagy a megváltakozott településük életét újraformáló stamtumhoz mintáért.

18 Az időben és térben is változó kapcsolatok milyenségét tekintve az 1753-tól újratelepülő Nyíregyháza migrációs társadalma ismeretségi hálójának alapelemei voltak azok a folyamatos, az élet több területére is kiterjedő ún. erős kapcsolatok, amelyeket például azokkal a felvidéki városokkal (Eperjes, Szomolnok) alakítottak ki, ahova a rokonok látogatásán túl gyerekeiket felsőbb iskolába adták, ahova a helybeli legények a szakmai fortélyok elsajátítása végett mentek, és ahova a városi elöljáróság tagjai kölcsönért utaztak, üzentek vagy írtak. Ez a kapcsolat általában kétirányú volt, hiszen ezekből a városokból sokan jöttek lakosnak, de innen érkeztek a mendikáns diákok, aki közül tanulmányaik befejeztével a nyíregyházi gyülekezet papjai, a város tanítói vagy éppen az igazgatás szakfeladatait ellátó tisztségviselők lettek.

19 A gazdasági és lodturális terület mellett a kapcsolat kiterjedt a karitatív tevékenységre is, hiszen ezeknek a városoknak az iskolái, kárt szenvedettjei, segélyt kérői számíthattak a nyíregyházi elöljáróság csekély, de rendszeres támogatására. Az erős kapcsolathoz tartozó települések lakosaival a félhivatalos és a magánjellegű kapcsolatoknak is sűrű hálója keletkezett. A, jól kamatozó" kapcsolatba belefért az átutazó ismerősök vendégül látása, a tanulni érkező ifjak segítése, különböző közösségi érdekű üzenetek küldése, gazdasági, kulturális információk közvetítése, de voltak a személyes szívességek között egyéb jellegű kérések is. Természetesen voltak a település vezetőinek, a város lakosainak rövidebb idejű vagy csupán egy-egy alkalomra szóló, ún. gyenge kapcsolatai is. Ezek jellemzően a 18 A nyíregyháziak 1824-ben a megváltakozás után Rimaszombat szabályrendeletét kérték el mintául. 19 ők mindannyian meghívólevelet kaptak a város vagy az egyház vezetőitől, és addig maradtak, ameddig a meghívó fél bizalmát és megbecsülését élvezték.