Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Kujbusné Mecsei Éva: Az újratelepült Nyíregyháza kapcsolatrendszere (1753-1848)

1. ábra. Betelepítés és bevándorlás Nyíregyházára (1753-1848) fogadtak, akik - még ha rövid ideig tartózkodtak is itt - láncszem lettek a további kapcsolatalakításban. Mindezeken túl az a mentalitás és ismeret sem elhanyagolható, amellyel a felvidéki szabad királyi és kiváltságolt mezővárosokból érkezők rendelkeztek. A betelepült iparosok a szabolcsitól különböző életstílust, -szemléletet hoztak magukkal, más volt az ismeretségi körük, mint amilyennel a környékbeli falvak, hanyatló mezővárosok vagy éppen a már hosszabb ideje a szállásukon gazdálkodók rendelkeztek. A kézművesek - bekerülve a városvezetésbe - kapcsolati tőkéjükre alapozva érvényesítették is elképzeléseiket. Míg a békési „tudásismereti" kapocs az új élet elindításához, addig a felvidéki az újszerű életvitelhez adott keretet. A „világlátott" mesterek és legények ugyanis, többnyire kiváltságos helyekről érkezve, nemcsak a korábbihoz hasonló, vagy máshol látott és jónak tartott lakókörnyezet és életvitel kialakítására, hanem privilégiumok szerzésére is ösztönözték befogadó közösségüket, illetve ismeretségeik révén a privilégiumok jogi lehetőségeihez és finanszírozási hátterük megteremtéséhez is tudtak Hasznosítható kapcsolatot" közvetíteni. A mezőváros kapcsolatrendszerének volt a helyi nemesekhez köthető vonala is. A betelepítéskor „rangrejtve" érkező, főként Felvidékről származó, maroknyi elszegényedett nemesi családhoz idővel újabbak is jöttek, akik közül néhányan, a település jobbágy lakosaihoz hasonlóan földet kérve a földesuraktól, szántottak-vetettek, állatot tenyésztettek, jobbágyi szolgáltatással tartoztak, és kiváltságaikkal nem élhettek. Voltak