Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Kujbusné Mecsei Éva: Az újratelepült Nyíregyháza kapcsolatrendszere (1753-1848)

2. ábra. Kézművesek bevándorlása Nyíregyházára (1753-1848) olyan nemesek is, akiket értelmiségiként meghívólevéllel hívott a közösség az evangélikus, református, római és görög katolikus gyülekezetéhez papnak, tanítónak, vagy éppen orvosnak, ügyvédnek, a pénzügyeit rendben tartó számvevőnek. A 18. század utolsó harmadában, amikor számuk megközelítette a százat, nemesi tanácsot alkomattak, és belső vitás és adóügyeiket önállóan intézhették. Bár a nemesek számuk arányánál nagyobb mértékben kerültek be az elöljáróságba, 1848-ig számtalan konfliktus nehezítette a város és a nemesek tanácsa közötti együttműködést. Személyes ismereten alapuló befolyásukat, nemesi előjogaik adta kapcsolatteremtési lehetőségüket azonban mindig igyekeztek a közösség javára fordítani. A betelepülés mellett a kapcsolati rendszer színesítésében és szélesítésében a házassági migráció sajátságos szerepet játszott.

12 A családi kapcsolatok, leginkább a házasság egyfajta „identitásfuziót" is jelentenek. Az 1800-as éveket megelőzően keletkezett matrikulák nagyon szűkszavúak, igen ritkán tüntetik fel, hogy a házasulandó fél más helységből származik. Az 1810-es évektől azonban már gyakrabban találkozhatunk olyan bejegyzéssel, amely elárulja, hogy a menyasszony vagy vőlegény hol született, és hogyan került a városba (pl. itt dolgozott legényként, itt szolgált). A négy felekezet közül az evangélikus volt a legnagyobb, így sokáig nem kellett exogám kapcsolatot kialakítania, mivel elég népes volt az egymás közötti házasodás12 Részletesebben lásd KUJBUSNÉ MECSEI 2003. 95-115. p.