Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)
II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Kujbusné Mecsei Éva: Az újratelepült Nyíregyháza kapcsolatrendszere (1753-1848)
A betelepítés után itt maradt néhány tucatnyi régi lakost magába olvasztó új közösség tagjai érzelmi és ismereti kötődéseik révén Nyíregyházát számtalan településhez és személyhez kapcsolták. A vándorlók és telepítettek ugyanis nemcsak migrációs kiindulópontjaikon rendelkeztek rokoni, szomszédi, gazdasági, kulturális kapcsolatokkal. Ismeretségi körük sokkal szélesebb volt, hiszen az 1711 után Békésbe érkezettek egy része a Felvidékről települt át, de egyesek már Pest megyét is megjárták. Az Alföldet szintén jól ismerték, mert többen jártak oda nyáron aratni, télen pedig fonni. Azok, akik vállalkoztak arra, hogy útra kelnek, és Nyíregyházán települnek le, egy olyan migrációs nemzedék leszármazottai voltak, amelynek tagjai életük során a szokottnál gyakrabban hagyták el falujuk határát. Bár a személyes kapcsolattartás a békési rokonokkal a földrajzi távolság, a rossz utak és a gazdasági kényszer hiánya 8 miatt ritkának mondható, az újonnan alakult közösség mindennapjait — mint „tudásismereti" kapocs - minden szinten meghatározta a békési örökség. Amikor az új lakosok Nyíregyházára értek, az egy helyről érkezők utcákat alkotva egy csoportban telepedtek le, 9 a határban is együtt dolgoztak, sőt 1759-ben szarvasi mintára családi-rokonsági alapon szerveződő szállásokat alakítottak. 10 Az első években bírák is azok lettek, akiket a békési településekről érkező népesebb csoportokban többen ismertek, és korábbi lakóhelyeiken ügyes gazdáknak számítottak, vagy a telepítési procedúra során nevet szereztek maguknak. Az évente megválasztott elölj árok közel két évtizeden át a korábbi lakóhelyeiken szerzett ismeretekre alapozva irányították a napról napra növekvő közösséget. A szükséges igazgatási és jogi ismereteknek Reguly Sándor szarvasi lánytanító volt a birtokában, aki az áttelepülőkkel tartva a közösség első jegyzője lett. Hasonlóképpen Békésből érkezett az evangélikus gyülekezet papja, Wandlik Márton. A betelepülés másik fő kiindulópontja a Felvidék. Innen több helyről, kisebb csoportokban, spontán, de folyamatos volt a bevándorlás. Míg az impopulációs években a békési vonal számított elsődlegesnek, az 1770-es évektől a felvidéki kézművesek bevándorlását követően másodlagossá vált. A kézművesek betelepülését kettős gazdasági kényszerűség indította el. Egyrészt ez időben zajlott a felvidéki céhek bezárkózása, aminek következtében a legények és inasok mesterré válásukat alig remélhették szülőföldjükön. Ekkor értesültek hittestvéreik, rokonaik, ismerőseik révén arról, hogy a nyíregyházi népes földművelő-állattenyésztő közösség szívesen fogadja őket. A hírt véve 1828-ig több mint háromszázan érkeztek. Végleges letelepedésükhöz hozzáj árult az is, hogy a sokasodó lakosság 11 iparcikkigénye folyamatosan bővült, 1786-tól pedig a helybeli négy országos vásáron szintén lehetőség nyílt az árusításra. A kézművesek betelepülése a kapcsolati háló sűrűsödésének meghatározójává vált. A mesterként, legényként érkezettek ugyanis hozták magukkal korábbi vándorlásaik, lakóhelyeik, céheik ismeretségi körét, másrészt számos más településről származó legényt, inast 8 A két megyének semmilyen gazdasági kapcsolata nem ismert. 9 Csabai utca, Szarvas utca. 10 LUKÁCS 1886. 213-214. p. 11 Ekkor kb. 15 ezren lakhattak már a városban.
