Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Dominkovits Péter: Rokonok és pénzügyek. A szombathelyi polgárok vidéki kapcsolatairól, végrendeleteik alapján (1606-1665)

vonalától keletre jelenleg egy vékonyka szál, az Ikervárhoz közeli Nyőgér említése ismert. A Gyöngyös folyásirányában Kőszeg jelentette az észak-északnyugati végpontot; a Kőszeg-Szombathely szakaszon sorjáztak a kis falvak (pl. Ludad, Perenye, Herény, Kámon), melyek között az 1638-ig városi plébániát adó speciális Szentmárton is ott található. A Szombathelyről keletre eső térségben is több falu feküdt a Gyöngyös mellett vagy közel hozzá (pl. Bakofa [?], Lipárt, Szécsény, Pecöl, illetve Bozzai, Kenéz). Nemcsak a Szombathely-Sárvár útvonalon, de a város kapcsolataiban általában is nagy jelentőséggel rendelkezett a közeli mezőváros, Vép, 1617-ig a gr. Zrínyi, majd nyertes perek révén a gr. Erdődy család egyik birtokközpontja. Kastélya a század középső harmadában a Szombathelyen jelentős alapítványt tevő gr. Batthyány Erzsébet egyik kedvelt tartózkodási helye volt. A Véphez közeli falvak sorából Porpác emelkedik ki, míg a Sopron vármegyei határ felé a Szombathelyhez közeli Surányhoz, némileg távolabb pedig Szentkúthoz és Szelestéhez fűzték vékony szálak a lakosokat. A vármegye nyugati része felé a gr. Batthyány család két uradalmiközpont-funkciót is betöltő mezővárosa, északon Rohonc (illetve a közeli Hodász falu), délen Németújvár jelentette a kapcsolati háló végpontját, bár valószínűsíthetően a legnyugatibb település Felsőőr lehetett. A Rohonc-Németújvár területsávban a Szombathellyel szomszédos Perint mellett olyan falvak tűnnek ki, mint Magyarkeresztes, vagy az apátsági székhely, Porno. A város ugyancsak szoros kapcsolatban állt e kistérség másik, szakrális szempontból is fontos településével, Jakkal, miközben e kistérségben az egyik legnyugatibb hely, a jól megerődített vára révén Bocskai 1605-ös hadjárata során sok Vas vármegyei nemesnek menedéket nyújtó Monyorókerék mezőváros 1617-től, Véphez hasonlóan, az Erdődy család foldesurasága alatt állt. Ha a kapcsolatok intenzitását nézzük, akkor a Szombathelytől keletre fekvő Vép mezőváros és Kenéz falvak emelkednek ki. A végrendeletek alapján némileg erősebb intenzitás jelenik meg, mint a szomszédos Perint vagy Szentmárton esetében. Hasonlóképpen a többi település közül kiemelkedett a szinte kétszeres távolságra található, 1648-ig mezőváros-jogállású Kőszeg és ikervár oppidum. A szombathelyi testálok legerősebb gazdasági-pénzügyi kapcsolatrendszere az 1647-ig az Alsó Ausztriai Kamara kezelésében álló (továbbzálogolt) koronazálog, Kőszeg (Güns) városa irányába mutatott. Míg 2 végrendelkezőnek e városban voltak kintlévőségei, 8 szombathelyi végrendelkező örököseinek kőszegi polgárok számára kellett adósságokat rendeznie (ezek döntően ruházati ipart űző személyek pénzügyei, áruhitelei voltak). Az eddig áttanulmányozott kőszegi végrendeletek korántsem jeleznek ilyen intenzív kapcsolatot a két város között. Az egyértelműen kijelenthető, hogy a szombathelyi testamentumokban megnevezett egyik hitelező, Hans Feierabendt a kőszegieknek is gyakorta hitelezett. Ugyanakkor szombathelyi polgárok adósságaival csak elszórtan találkozhatunk a kőszegi végrendeletekben: pl. Caspar Khrabat 1640.