Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Dominkovits Péter: Rokonok és pénzügyek. A szombathelyi polgárok vidéki kapcsolatairól, végrendeleteik alapján (1606-1665)

évi testamentuma a pápai, monyorókeréki, rohonci adósok mellett két szombathely adóst is megnevez.

35 Vas vármegyén kívül a nyugat-dunántúli területsáv másik két szomszédos vármegyéjében, Zalában és Sopronban három-három településhez vezetnek vékony szálak. Az utóbbi esetében Sopron szabad királyi város mellett a szomszédos Répce-vidék két települése, Sopron vármegye legjelentősebb mezővárosa, Csepreg és a szomszédos Bük található e kapcsolati körben. A déli szomszéd, az 1595-től Somoggyal törvényileg egyesített Zala vármegye területén Alsólendva, Keszthely végvár-város, illetve a Somogy vármegyei hódoltság felé különösen fontos kiskomáromi végház irányába vezettek konkrét gazdasági kapcsolatok. Az utóbbi két esetben a fém- és ruházati iparűzők kapcsolatai jelennek meg áru- és pénzhitelekben. Míg a gráci adósság kereskedelmi ügyből származott, Bécs esetében Vendégfogadó Márton korcsmáros (1654) hagyta föörökösére, özvegyére a konkrétan meg nem nevezett okból előállt tartozását, melyet Rozina asszony az utódokra hárított (1655). A fenti gazdasági kapcsolatok sorozata döntően 1629 után keletkezett végrendeletekből származik. E tény némi kételyt vet fel azon közkeletű véleménnyel szemben, mely szerint Bethlen Gábor 1619-1621. évi, Dunántúlt érintő hadjáratai alatt és után elhalt a szombathelyi kereskedelem. Másrészt felhívja a figyelmet az 1650-es, 1660-as évtizedből fennmaradt kereskedelmi jegyzékekben, áruleltárakban, végrendeletekben olvasható „török árus" boltok összegyűjtésének fontosságára, a szétszórt adatok rendszerbe illesztésére, elemzésére. A szombathelyi polgárok hitelezői és adósai között - mint említettem - többször a szűkebb, tágabb rokonság tagjaival is találkozhatunk. 6 testáló emlékezett meg így a városon kívül élő rokonairól. Molnár Benedek (1609) nagynénje Vépen élt, Kenézi Szabó György (1627) kiterjedt rokonsággal rendelkezett a vasvári káptalan birtokán, Kenézen. E kapcsolatrendszert özvegye, Dorottya végakarata (1631) is megerősítette. A személyi, családi kötődés okozta, hogy Kenézi Szabó György kegyes hagyományként a szombathelyi egyházak mellett a kenézi templomra is hagyott egy kisebb összeget. Esete cseppet sem volt egyedi: Nagy, avagy Vendégfogadó Márton (1654) öccse is e faluban lakott. Sós Andrásnét (1653) rokoni viszonyai a Batmyány-uradalmakhoz kötötték; rokonsága Hodászon, Rohoncon élt.

36 Gereczenj Gergely deák (1660) esete, ha regionálisan nem egyedi is, Szombathelyen különös. A nagyon jó anyagi körülmények között élő litteratus ugyanis Erdélyből érkezett, húgai a nyugat-dunántúli régió több megyéjében leltek új otthonra, így Vas megyében Sárvárott, Zalában Zalamind35 VaML Kőszegi Fióklevéltár, Kőszeg Város Levéltára, Testamenta, Fasc. 18. No. 21., Güns, 1640. febr. 18. 36 VaML SzVLt, Testamenta, Fasc. B. No. 68.; Kenéz falu Szombathely kapcsolatrendszerében elfoglalt helyére, szerepére vonatkozóan az eddigi információkat érdemes lenne a Vasvár-Szombathelyi Társaskáptalan birtokait is érintő adatgyűjtéssel kiegészíteni. Pl. az ismert kereskedelmi, pénzügyi kapcsolatokra: uo. Fasc. B. No. 138., Fasc. C. No. 44., illetve kenézi lakos végrendeleti tanúként történő megjelenésére: Fasc. C. No. 174. Sós Andrásné végrendelete: uo. Fasc. B. No. 126.