Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Varga Szabolcs: Zágráb szerepe a magyarországi városhálózatban a késő középkorban

rint itt gyülekeztek,

117 és 1521 után az osztrák segélyhadak is mind gyakrabban tűntek fel a városban.

118 Mindezek alapján a maximális hat pont adható Zágrábnak. A következő kategória a vásártartás. Mivel Zágráb kereskedelmi központ volt, a vásártartás komoly bevételi forrást jelentett számára. IV. Béla már 1242-ben engedélyezte, hogy a napi vásárok mellett hétfőn és pénteken hetivásárt tartsanak a városban. 1256-ban lehetővé tette az éves vásár megtartását Szent Márk napján (április 25.). 1372-ben Nagy Lajos király kegyéből már Szent Margit napján (január 18.) is tarthatott sokadalmat a város.

119 A legfontosabb vásár azonban természetesen augusztus 20-án, Szent István napján volt, és ezt a káptalan területén tartották. A szabad királyi város és a káptalan között éppen ennek megtartása okozta a legtöbb problémát, és ez vezetett a legtöbb súrlódáshoz. 151 l-ben a két fél között ismételten perre került a sor, és az erről fennmaradt dokumentumokból képet kaphatunk a vásárok volumenéről.

120 Mivel a város tagadta a káptalan napi piachoz és éves vásárhoz való jogát, a kiküldött bírák tanúkihallgatást végeztek. A kérdések arra irányultak, hogy a káptalan területén élő Stephanus Kewlked milyen kereskedelmi tevékenységet folytatott. A válaszadók több esetben megerősítették, hogy helyi és külföldi kereskedők egyaránt már nagyon régóta szabadon kereskedhettek mindenféle portékával a zágrábi káptalan területén, különösen Stephanus Kewlked házában és a Szent Erzsébet-ispotályban, valamint a káptalan más házaiban, mind a közgyűlések napján, mind pedig más napokon. Mindezt eddig a város tiltakozása nélkül tették, és eleddig a városlakók is minden korlátozás nélkül árulhattak ott „nisi a tempore condam Johannis Coruini ducis contradicere inceperunt", és napi piacot „forum quottidianum" is mindenkor szabadon tarthattak. Nemes Gaspar Kyssewith de Lomnycza azt vallotta, hogy István a saját házában árult és tárolt mindent, míg a külföldiek az Erzsébet-ispotályban „tarn de partibus maritimis quam eciam de Alemania conduxerunt bolthas et domos et mariorum generum mercancias in eisdem habuerunt et libère semper vendiderunt". Tinnini Horvát Pál szerint, amikor Corvin Jánossal jött a bánság elfoglalására, minden szükséges dolgot itt vásároltak meg. Több vallomás is állította, hogy Kewlked boltjában mindig volt olaj, bors és sáfrány, mások pedig a posztók sokaságát hangsúlyozták. Batthyány Boldizsár is úgy emlékezett, hogy amikor még Mátyás idején Medve várának kapitánya volt, inkább a káptalanban szállt meg, mint a várban, és ott mindent meg tudott vásárolni. A vizsgálat során felvett vallomások kiegészítik az 1482-ben hozott vámszabályt, és ebből egy sokszínű és élénk kereskedelem bontakozik ki, amelyben a fűszerek mellett a posztó dominált, de jelentős volt a tengeri halak és a só szállítása 117 Nem véletlen, hogy a zágrábi káptalan és a város is folyamatosan tiltakozott a beszállásolások ellen. TKALCIÓ 1894. II. 333. p.; TKALCIC 1896. III. 38. p. 118 THALLÓCZY—HODINKA 1903. 115-118., 182-187., 193-195. p. 119 GROTHUSEN 1967. 178., 180. p. 120 TKALCIÓ 1896. III. 101-109. p.