Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Varga Szabolcs: Zágráb szerepe a magyarországi városhálózatban a késő középkorban

nek, semmint a többi magyarországi régióhoz képest fokozottabb vallásosságnak tudható be, hiszen az utóbbi feltételezést semmi nem támasztja alá. Annál érdekesebb azonban, hogy közöttük csak nagyon kevés személyt látunk, akik Zágrábból tették meg ezt az utat. Erdélyi Gabriella összesen 27 zágrábi személyre talált adatot, akik közül csupán kettő volt világi, 25-en valamilyen egyházi tisztséget töltöttek be.

94 Azaz vallási motivációból sem vállalkoztak sokan a zágrábi polgárok közül itáliai peregrinációra, és ugyanez áll az egyetemjárásra, mert a Veress Endre által publikált anyakönyvek finoman szólva sem hemzsegnek a zágrábi diákoktól.

95 Bármi volt is a külföldi egyetemeken tanuló zágrábi hallgatók alacsony számának oka, a beiratkozott harminc hallgatóért három pont jár. Az előző bekezdésekben tett megállapításokból az következne, hogy Zágrábban a kézműipar fejletlensége miatt kevés céh létezett a késő középkorban. Lehet, hogy csak a szerencsés forrásadottságnak köszönhető, de ebből az időszakból több szakmai társulásról is tudunk. A 15. század forrásaiban összesen 18 szakma képviselői bukkannak elő. Közülük a legtöbb csak néhány fővel képviseltette magát, így az üvegesek (vitripares), a kerékgyártók (carpentarii) l-l, a molnárok (molendinatores) 2, míg a nyílkészítők (sagittarii) 3 és szűcsök (pelliflces) 4 fővel szerepeltek. A legnépesebb táboruk az ötvösöknek (aurifabri) 7, a mészárosoknak (carnifices) 13, a szabóknak (sortörés) 17 és a vargáknak (sutores) volt 29 fővel. Utóbbiak főleg a német külvárosban (Vicus Theutonicorum seu sutorum) laktak, és ebből a középkor végi etrmcumukra is következtetni lehet.

96 Az aranyművesek többnyire itáliaiak voltak, és főleg a latin külvárosban tömörültek. Ők már nagyon korán, a 13. században beköltöztek, ezt bizonyítja a székesegyház Szent Márk-patrocíniuma is.

97 Az aranyművesek elsősorban a ldfinomult egyházi igényeket szolgálták ki. A mészárosok és a vargák viszonylag nagy száma azt mutatja, hogy a zágrábi polgárok igyekeztek bekapcsolódni az Itáliába irányuló szarvasmarha- és bőrkereskedelembe.

98 Bár a haszon nagy részét itáliai és pettaui kereskedők

99 fölözték le, a városnak is jelentős haszna származott a kereskedelemből.

100 Pásztor János korábbi harmincados és zágrábi bíró több ezer marhával kereskedett rendszeresen, és elsőként, 1518-ban ő próbálkozott meg a szarvasmarhák 94 Ezúton köszönöm Erdélyi Gabriellának, hogy ezeket az adatokat önzetlenül a rendelkezésünkre bocsátotta. 95 VERESS 1941. 96 GROTHUSEN 1967. 175. p. Ez a negyed a hegy alatt a patak jobb partján terült el. KAMPUS 1972. 97 GROTHUSEN 1967. 175. p. 98 A téma szakirodalma annyira bőséges, hogy szétfeszítené e tanulmány kereteit. Itt csak a legfontosabbakra hivatkozunk. PlCKL 1971.; SZAKÁLY 1973. 99 A város 1503-ban kapott árumegállító jogot I. Miksától. Ekkortól váltak egyre jelentősebbé az Oszvald-napi (augusztus 5.) vásárok. Ekkortól választotta egyre több itáliai kereskedő székhelyéül a várost, és innen felügyelték a zágrábi piacot is. PlCKL 1970b. 433-434. p. 100 1505-ben II. Ulászló Henning Andrásnak ismételten megtiltja, hogy zágrábi kereskedőket zaklasson, és marháikat elrabolja, úgy, ahogy azt legutóbb egyikőjükkel tette, akitől 26 ökröt vett el. TKALCIC 1896. m. 43. p. Még ugyanabban az évben a zágrábi polgárok Frangepán Ferdinándra panaszkodtak, aki mezőikről elhajtotta marháikat, és elvette állatbőreiket is. Uo. 46. p.