Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Varga Szabolcs: Zágráb szerepe a magyarországi városhálózatban a késő középkorban

A horvát történetírás a magyarral szemben nagy figyelmet szentelt a szlavóniai városfejlődés kérdésének. A Kubinyi által is alkalmazott térbeli hierarchikus rend elméletét felhasználva Nevén Budák a Várasd vármegyei városiasodást dolgozta fel monografikus igénnyel.

9 Budák más tanulmányaiban is foglalkozott Északnyugat-Szlavónia városi kultúrájával,

10 és Kőrös város középkori történetének is szentelt egy tanulmányt.

11 Zágráb középkori történetéről még tekintélyesebb szakirodalom áll a kutatók rendelkezésére,

12 ám a kétségtelen sikerek ellenére ezen munkák eredményei mégis féloldalasnak tekinthetők. A koncepcionális probléma a legszembetűnőbb, ugyanis a horvát történetírás a legutóbbi időkig a mai területi viszonyokat vetítette vissza, és nem a középkori állapotokat vette alapul.

13 Ennek következtében a magyar várostörténeti kutatásoknak sem az eredményei, sem a módszerei nem épültek be a horvát munkákba, így például elmaradt Zágráb, Várasd

14 és Kőrös

15 városok helyzetének összehasonlítása, de maga a mezővárosi fejlődés

16 is hiányzik a kutatásokból.

17 Ezért Szlavónia városiasodása (Zágráb, Körös, Várasd és Verőce vármegyék) máig fehér folt a történettudomány számára.

18 így tanulmányunkban a magyar történetírás által bevett módszerek alapján megkíséreljük meghatározni Zágráb helyét a késő középkori magyar városszerkezetben. A város középkori helyzetéből kifolyólag azonban egy dolgot tisztáznunk kell, mielőtt rátérnénk mondanivalónkra. A Száva partján fekvő város a középkorban két nagy egységből állt. Az I. (Szent) László által alapított zágrábi székesegyház körül kialakuló püspöki és káptalani városból (Kaptol) és a IV. Béla által 1242-ben privilegizált szabad királyi városból (Gradée, Möns Grecensis). A két település jogi helyzete eltérő volt, és kapcsolatukat a középkor folyamán éles konfliktusok terhelték.

19 Szigorúan véve tehát a püspöki várost nem lehetne jelen vizsgálatunk tárgyává tenni. A külvárosok (suburbium) kapcsolata is kérdéses, hiszen a városfalakon kívül helyezkedtek el. Hasonló a helyzet a várostól néhány kilométerre álló remete-hegyi pálos kolostorral 9 BUDÁK 1994. 10 BUDÁK 1995.; BUDÁK 2000.; BUDÁK 2003. 11 BUDÁK 1992. 12 A teljesség igénye nélkül: GROTHUSEN 1967.; KLAIC 1982.; STUBLIC 1992.; KAMPUS 1994. 13 Ez nem csupán a várostörténetre igaz, hanem a gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténetre is. VARGA 2004. 14 A város középkori történetére vonatkozó forrásokat kiadta TANODI 1942. 15 A város történetére alapvető BUTURAC 1991. 16 Emilij Laszowski összegyűjtötte a szlavón települések vásártartási privilégiumait, és ez alapján el lehetne kezdeni a mezővárosi hálózat feltérképezését. LASZOWSKI 1902.; LASZOWSKI 1905. 17 Az egyetlen kivétel Kapronca (Koprivnica), amely bár 1356-ban szabad királyi városi rangot kapott, a 15. században ismét földesúri joghatóság alá került, és a 16. században az Ernuszt család birtokában volt. Középkori történetére lásd HORVÁT 1943. Kora újkori történetét mintaszerűen dogozta fel PETRIÓ 2005. 18 Ez azért sajnálatos, mert Szlavónia a Magyar Királyság egyik legsűrűbben lakott régiója volt, és fejlett mezővárosi hálózattal rendelkezett. A tartományhoz számított négy vármegye területe közel 20 000 négyzetkilométer volt, ahol a lakosság lélekszáma a 15. század végén 260-300 000 fő között lehetett. KUBINYI 1997. 107-109. p. 19 Esztergomban és Győrben is hasonló volt a helyzet.