Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)
IN MEMORIAM KUBINYI ANDRÁS - Szende Katalin: Kubinyi András, a várostörténész
tést, amely már a főváros történetével kapcsolatos korai munkáiban is jelen volt, nagyban megerősítette életre szóló barátsága a földrajztudós Major Jenővel, akit már idézett visszaemlékezésében „a 20. század legnagyobb magyar településtörténészének" nevezett. 49 Kubinyi különösen fontosnak tartotta a városias jellemzők elkülönítését a jogi értelemben nem teljes értékű városnak tekintett püspöki városok és mezővárosok esetében, és ezen belül is kiemelt figyelmet fordított a hagyományosan „városmentes tájnak" tekintett Alföld városaira. Magyar és angol nyelven is megjelent, kismonográfia terjedelmű tanulmányában a városiasodás két hullámával, a tatárjárás előtti püspöki és királyi alapítású városokkal, valamit a 15. században fellendülő mezővárosokkal foglalkozik. Mindkét esetben megvizsgálta, a kézművesség megoszlásán és a kereskedelemre vonatkozó adatokon kívül az alaprajzot és az építésmódot is. 50 A korai várostípusra a több városmag együttes jelenléte, azaz a területi (és ezzel együtt gyakran jogállásbeli) széttagoltság volt a jellemző, melyet a középkor végére tömörülés, a korábbi központok közötti területek intenzívebb kihasználása váltott fel. A mezővárosokban több esetben a vásártartási joggal rendelkező falvakból utcakeresztes vagy párhuzamos utcás fejlődéssel létrejött, komplexebb településszerkezetet tudott kimutatni, máskor viszont több település összeolvadásából keletkezett agglomerációt tart valószínűnek. A párhuzamos, illetve mellékutcás szerkezet városiasabb jellegére egy későbbi tanulmányában is visszatért, ahol a topográfia vizsgálatára, Engel Pál és az oszmanista kutatók módszerét követve, 16. századi török összeírásokat, azaz deftereket is felhasznált. 51 Minden esetben hangsúlyozta, hogy a korai állapot hiteles képét csak további régészeti kutatásokkal lehet majd pontosítani. Ugyanakkor az alaprajzkutatás az a témakör, ahol nézetei a legtöbbet változtak, finomodtak hosszú kutatói pályája során. Az 1960-as évek elején ugyanis még az akkor uralkodó irányzatnak megfelelően vallotta, hogy „az alaprajztípusok korjelző jelentőségűek". Ezt az érvet használta például a Zolnay Lászlóval a budai vár (illetve „déli királyi kúria") és a város viszonyával kapcsolatban folytatott vitában, ahol többek között analóg külföldi városalaprajzokra támaszkodva jelentette ki, hogy „a város és a déli kúria egy időben, a XIII. sz. második felében épült". 52 Későbbi munkáiban nemcsak a Buda településmorfológiai képéről vallott nézeteit árnyalta, 53 hanem-mindenekelőtt az újabb régészeti megközelítések hatására - a városalaprajzok keltező értékét is kétségbe vonta. Különösen egy-egy település kialakulásának morfológiai alapú keltezésével kapcsolatban intett óvatosságra. A 18. század végi térképekből, vagy a 19. század közepi-végi kataszteri felmérésekből elsősorban a késő középkori állapotokra következtethetünk vissza, de természetesen itt is figyelembe kell venni a 49 KUBINYI 2005a., 233. p. 50 KUBINYI 1985a., újrakiadva, részben újraszerkesztett térképekkel: KUBINYI 2000a. 103-168. p. Angol változata: KUBINYI 1990. 51 KUBINYI 2000d. 52 KUBINYI 1962. 53 KUBINYI 1981.
