Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Petrik Iván: A Nyulak szigeti apácamonostor vámkonfliktusai Budával és Pesttel

PETRIK IVÁN A NYULAK SZIGETI APÁCAMONOSTOR VÁMKONFLIKTUSAI BUDÁVAL ÉS PESTTEL 1255. július 25-én IV. Béla király két egymáshoz kapcsolódó oklevelet adott ki a nem sokkal korábban felépült Nyulak szigeti apácamonostor számára. Egyrészt a monostornak adományozta a budavári Nagyboldogasszony-templom kegyuraságát, valamint az itt tartott vásárok vámját (tributum de foro seu mercato ipsius castri),

1 másrészt meghatározta a vám tételeit.

2 Mindkét lépés jelentősen sértette újonnan alapított városa érdekeit, de míg a kegyuraság kérdésében a felek alig több mint száz év múlva kiegyeztek, a vámszedés feloldhatatlan ellentétté, lezárhatatlan konfliktussá vált. A vásárok, vámok történetét tekintve a várostörténeti és a gazdaságtörténeti szakirodalombanjelentős előzményekre támaszkodhatunk,

3 úgy véljük azonban, hogy az apácamonostor és a városok közötti ellenségeskedés évszázadokat átívelő folyamatát érdemes alaposabban szemügyre vermi. IV. Béla előbb említett 1255. évi okleveleinek kiadása után 32 éven keresztül nem értesülünk a vásárvámmal kapcsolatos konfliktusról. Az apácák, úgy tűnik, zavartalanul szedhették a heti- és a napi vásárok vámját a várban, valamint az éves vásár vámját Felhévízen. A vámszedés jogosságát senki sem vitatta, ám ez természetesen nem azt jelentette, hogy ne sértette volna a budaiak és a pestiek gazdasági érdekeit. Ha az apácák vámjogának kétségbevonására nem volt, nem is lehetett mód, vámmentes éves vásár létesítése nem tűnhetett elérhetetlen célnak, már csak azért sem, mert a térség gazdasági fejlődése ezt meg is kívánta. Ez azonban értelemszerűen nyílt összetűzéshez vezetett a vámjog birtokosával. Az évszázados viszály alapjául a vámmentes éves vásárok létesítésére tett kísérletek szolgáltak, és ennek ellenhatásaként az apácák vámjogának érvényesítése a sokadalmakon. A heti- és napi vásárok vámjoga a későbbiekben is éppúgy megkérdőjelezhetetlen maradt, mint IV. Béla korában, amikor a 1 Bp. I. 54-55. p.; Magyar Országos Levéltár (MOL) Diplomatikai Levéltár (DL) 1030. 2 Bp. I. 56-58. p., MOL DL 398. Különös, hogy éppen az az oklevél lett az évszázados viszály egyik kiindulópontja, amelyet a király „volentes amputare omnem calumpniam et sopire matériám iurgiorum" adott ki. 3 Kubinyi András szerteágazó munkássága során több helyen is foglalkozott a kérdéssel, itt csak a legfontosabb idekapcsolódó tanulmányait idézzük: KUBINYI 1963.; KUBINYI 1964.; KUBINYI 1972.; KUBINYI 1973.; a kérdéssel kapcsolatos alapvető megállapításokat tartalmaz: FÜGEDI 1981.; Árpád-kori vonatkozásokban: GYÖRFFY 1997.186-191. p.; vámokra, vásárokra vonatkozó legújabb kutatások: WEISZ 2001.; WEISZ 2003.; WEISZ 2007. URBS, MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV m. 2008.227-248. p.