Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Petrik Iván: A Nyulak szigeti apácamonostor vámkonfliktusai Budával és Pesttel

polgárok ennek is ellentmondtak, az az éves vásárokkal kapcsolatos ellenségeskedés kiszélesedésének tekinthető.

4 Az éves vásárok kapcsán minden esetben ugyanazok az események játszódtak le. Az uralkodó vásárengedélyének kiadása után a Nyulak szigeti apácák hosszabb-rövidebb időn belül elérték, ha nem is a vásárengedély, de legalább a vámmentesség visszavonását. A polgárok ezek után és ennek ellenére megpróbálták biztosítani, jobbára erőszakos úton, vásáruk vámmentességét. Mindenekelőtt célszerűnek mutatkozik, hogy külön vizsgáljuk meg az apácák vámjoga által érintett terület, azaz Buda, Buda külvárosa, Felhévíz és Pest éves vásárait. Kisasszony napi vásár A kiindulópont, azaz az első budai vámmentes éves vásár engedélyezése (1287. június 23.) tágabb összefüggésekbe is helyezhető, és azért is magyarázatra szorul, mert IV. László annak az egyházi intézménynek a kárára tett rendelkezést, amelynek élén ekkor, igaz már nem sokáig, nővére, Erzsébet állt, akivel meglehetősen jó kapcsolatokat ápolt. Ez megmutatkozott a Nyulak szigeti apácamonostornak tett adományaiban is. Amennyiben azonban a pesti réwám pesti révészeknek való adományozását is idevesszük,

6 amely a budai káptalan jogait sértette, feltételezhetünk valamiféle következetességet, amellyel az egyházi intézményekkel szemben (1287-ben) a városlakó világiakat támogatta gazdasági törekvéseikben, egy általános egyházellenes indulat részeként. Miután pedig a következő év tavaszán megostromolta a szigeti kolostort, és nővérét kiragadta onnan, végképp elmérgesedett a viszonya az egyházzal, és kifejezetten a domonkosokkal (erről ír olyan érzékletesen Lodomér esztergomi érsek nevezetes levelében).

7 Ezzel magyarázható, hogy a király megfosztotta a kolostort minden birtokától és jövedelmétől, és ennek tudható be, hogy bár IV. László szinte azonnal visszavonta a vásárengedélyét (1287. június 20.),

8

1289-ig, de talán 1290-ig, azaz III. András trónra léptéig az apácák nem tudták érvényesíteni vámszedési jogukat. Hozzá kell tennünk, hogy itt nem pusztán és nem elsősorban az éves vásárról volt szó, hanem általában a budai és pesti vásárvámszedésről. Erre utalnak legalábbis IV. László 1288-ban 4 Különleges epizódnak tarthatjuk, amikor IV. László teljes egészében elveszi, más javaikkal együtt, a vámszedést az apácáktól. Ez inkább a király szélsőséges indulatait jellemzi, mint a polgárok törekvéseit. 5 A vásárengedély körülményeire még: FÜGEDI 1981. 58. j. 6 Bp. I. 231. p. Az adományról csak visszavonásakor értesülünk. 7 Vö. KARÁCSONYI 1910. 8 Az apácák az oklevél szerint a vásár megszüntetését akarták elérni, bár ez már ekkor sem jelentett mást, mint hogy folyamatosan szedhessenek vámot Budán. MOL DL 1286.; Bp. 1.231-232. p. Vö. WEISZ 2007. 912. p.