Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Pál Judit: Katolikus bíró a református város élén. Egy városi bíró karrierje a 18. század közepén Szatmárnémetiben

tásával is. (El lehet képzelni, hogy a protestáns városban mekkora lelkesedéssel vettek részt az alapkőszentelés aktusán.) Mindkét folyamat az ő személyében testesült meg, így a tiltakozó akcióban sem lehet szétválasztani a különféle elemeket. A protestánsok térvesztése, az összeütközés a katolikusnak tartott hatalommal hozzá tartozott a mindennapokhoz, a sérelmek túl frissek voltak, és ez nyilvánult meg a fenti formában. Az azonban, hogy a németibeli reformátusok nem voltak szolidárisak, mutatja a két városrész közti ellentéteket.

63 Zanathy az előző bírót, Szatmárit tette felelőssé a történtekért. Szatmári eszerint - a pénzügyi vizsgálat ellenére - bírta a református többség bizalmát. Az elégedetlenség élén a hatalomból kiszorított régi elit (a két legfontosabb funkció, a bírói és a jegyzői katolikusok kezében volt) állt. Ebből arra is következtethetünk, hogy a tanácsban - bár elvileg többségben voltak -, nem tudták érvényesíteni érdekeiket. A bíró a felsőbbség támogatásával sakkban tartotta őket, és az ő szándékai érvényesültek. Talán Zanathy abban a hitben élt, hogy sikerült meggyőzni a többieket, ez nem is látszott lehetetlennek egy olyan kérdésben, amely végső soron a város számára is előnyös volt.

64 A bizalmatlanság azonban nagyobbnak bizonyult,

65 és ezen a ponton robbant ki az elfojtott elégedetlenség. Mint a leveléből látszik, Zanathy az azonnali megtorlás mellett érvelt, csak így látta biztosítottnak megingott tekintélyének helyreállítását, és egyben az addigi politika folytatását. A tekintély megóvása nagyon fontos volt a kor emberei számára: Zanathy egy másik alkalommal megrovóan írt az egyik tisztről, aki túlságosan közel engedi magához a beosztottait, ezért nem is tud fegyelmet tartani.

66 62 Később a már említett hiányának eltörlését kérvényezte. Kérvényében érdemei között azt is felsorolta, hogy bírósága idején a szatmárnémeti tanácsban többségre juttatta a katolikusokat. Ez akkor a megyegyűlésen a reformátusok rosszallását vonta maga után, és nyilván nem növelte népszerűségét a városban sem. MOL P 389, Nr. 72530. Szuhányi László levele gróf Károlyi Ferencnek, Nagykároly, 1780. okt. 9. 63 A két városrész közti ellentétek már az egyesítés után rövid idővel felszínre kerültek, és a század folyamán többször konfliktusba torkolltak. Az okok között megemlíthetjük a két városrész vagyonának ellenőrzését, a város vezetésébe való beleszólás mértékét stb. 64 A város és a megye közti szerződés egyik pontja például kimondta: „A Quartélly Házak felépéttetések utánn a Nemes Varasban mindenkor az Staab illocaltassék, ordinaria vagy gregaria militia pedig soha is bé ne tétessék, ne is tartozzék a nemes Váras acceptálni, sőt ha egész Regement dislocaltatnék is a t. n. Vármegyébe, az staabon kívül ide ne ilocaltathassék több vitézlő rend." MOL P 396 Károlyi család nemzetségi levéltára. Károlyi család. Acta publica, Lad. 187,287. sz. 65 Az egyik dolog, amitől félhettek, úgyszintén kiolvasható a fent említett szerződésből: „Mivel a nemes város nem bánhatik úgy a vitézlő rendekkel, kivált a főtiszttel, ki a t. n. regement commendansa, amint kívántatnék maga javára s előmenetelére, azért is igen szükséges légyen a t. nemes vármegye assistentiája s manutentiója, hogy valami prejudiciumot ne hozzon bé a városban, nevezetesen korcsomat és mészárszéket tilalmai ellen a nemes városnak." Uo. 66 Egy ezredesről írt, akit nem ismer személyesen, „de nem kétlem, ennél a fiatal embernél más bőrt hordoz magán, ki compagniajának commendansa lévén, szemem láttára a Reitert leültette magánál s maga vasával frizereztette"; ez az engedelmesség kárára van: „s valóban úgy is vagyon, hogy a katona nem sokat tart tőle". Zanathy József Károlyi Ferencnek, Szatmár, 1752. okt. 28. MOL P 398, 81953. sz.