Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Pál Judit: Katolikus bíró a református város élén. Egy városi bíró karrierje a 18. század közepén Szatmárnémetiben

A város megfélemlítése sikeres lehetett, mert júliusban ismét az épülő „stábház"-ról számolt be, és a szerződés aláírását intézte. A kamara kiküldöttje valószínűleg fogsággal fenyegette meg a városiakat, mert Zanathy erről Károlyinak így írt: „Az mi embereink eleintén csak tréfára vélvén a dolgot, sóvárogtak s protestálgattak, de minekutána Tömösvárat s Budát emlegette volna nékiek, másként fordították a köpönyeget, azmint is hétfőn regvei ad faciam loci ldmentünk, az általam precise excindált platzot revideálta, s a teken(tetes) n(emes) vármegyét in integrum reponálván, azon emberekkel, akik hurcolták a szegeletkövet, helyrehozattatta, s letettük, úgy nem különben valamit betöltöttek azon emberek, egészen ki is ásták." Károlyit arra kéri, hogy „magnanimitását mutatna Excellenciád rugoldozó leányához maga n(emes) vármegyéjének".

67 Ebből a megjegyzésből egy másik alapvető véleménykülönbség is kiolvasható Zanathy és a városi elit között. Szatmárnémeti mint szabad királyi város elvileg független volt a vármegyétől, ezt azonban a megye nem egykönnyen fogadta el. Zanathy személye - mint vármegyei hivatalnok és mint a Károlyiak kliense - éppen ezt az ellenükre levő kapcsolatot erősítette a város és a vármegye között. A „rugoldozó leánya" kifejezés azt sejteti, hogy Zanathy városi főbíró létére, akinek fő feladata a város privilégiumainak őrzése volt, a vármegyei ember szemével látta ezt a viszonyt, azaz a megyét mintegy a város fölött gyámkodó szervnek tekintette. A vármegye és a város közti szerződés dolgában - az építkezés ügyében Zanathy személyesen kereste fel Majtényban Károlyit, „de sok vendégi miatt nem láthatván Excellenciádnak idejét, a stabialis ház contractusárul sem szólhattam", ezért gyorsfutárral küldte el utólag.

68 A szerződést úgy fogalmazták, „hogy már mind az félelemben levélt városiak, mind pedig az t. n. vármegye eléggé securiáltatott", ráadásul a kamara autoritásával is erősíteni akarták azáltal, hogy annak képviselője is aláírta. Az építkezés folyamatáról tudósító leveleiben Zanathy tettre kész, hozzáértő, szorgalmas városvezető képében áll előttünk. Gondosan felügyelt a munkára, igyekezett a legjobb minőségű, de egyben a legkedvezőbb árú anyagokat kiválasztani, és még a technológiába is beleszólt. Világlátott, tapasztalt emberről van szó, a fenyődeszkák kapcsán megjegyzi, hogy Bécs tájékán fenyőből „roppant épületeket tesznek".

69 A munkálatokat ő felügyelte 1756-ban is, amikor Szatmári Sámuel volt a bíró. Ennek ellenére az építkezés jócskán elhúzódott. „kinek nagy devotioját tudják ezen méltóságos házhoz". Kétfajta lojalitás ütközése Bírósága alatt amúgy Zanathy városi ügyekről a legritkább esetben levelezett a Károlyiakkal. Néhány közérdekű dologban egyeztettek, például az orvvadászok vagy 67 Zanathy József Károlyi Ferencnek, Szatmár, 1755. júl. 13. MOL P 398, 81962. sz. 68 Zanathy József Károlyi Ferencnek, Szatmár, 1755. júl. 23. MOL P 398, 81961. sz. 69 Zanathy József Károlyi Ferencnek, Szatmár, 1755. júl. 13. MOL P 398, 81962. sz.