Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Pál Judit: Katolikus bíró a református város élén. Egy városi bíró karrierje a 18. század közepén Szatmárnémetiben

Szatmárnémeti a 18. század elején - mint láttuk - túlnyomórészt református város volt. Ez a belső tanács összetételében is kifejeződött, amelyben a 18. század első harmadában kizárólag reformátusokat találunk. Ennek az elitnek a viszonylagos egységét - a sikertelen 17. század végi kísérlet után - az államhatalomnak először 1735-ben sikerült megtörnie, amikor a katolikus vallás támogatása révén „idegen elemek" is bekerültek a szenátusba. Az ekkor bekerült két szenátor két fontos csoportot képvisel. A katolikus Podhorány János postamester a szó szoros értelmében is idegen volt. A Podhorányok Liptó vármegyei eredetű nemesi család. Azt azonban, hogy mikor és hogyan kerültek Szatmár megyébe, nem tudjuk; elképzelhető, hogy az említett Podhorány János került ide elsőként, aki feltehetőleg a szepesi kamaránál kezdte karrierjét. Egy 1723-as összeírásban harmincadellenőrként fordul elő a neve.

20 A forrásokban 1717 nyarán jelenik meg mint szatmárnémeti postamester.

21 E két tisztet - a korabeli gyakorlatnak megfelelően - feltehetően együtt töltötte be.

22 Podhorány a már előbb említett Erős Gábor harmincados gutaütése után átvette annak hivatalát is, és helyettes harmincadosként szolgált; ebben a minőségében a Szepesi Kamara számára több összeírást is készített 1728-1738 között.

23 1738-ban más harmincadost neveztek ki Szatmárra, tehát tényleges harmincadossá való kinevezését nem sikerült elérnie. Hogy ezt pénze vagy pártfogóinak hiánya okozta-e, nem tudjuk. Podhorány Erős Gábor lányát vette feleségül, de valószínűleg már csak Erős halála után. Erős Károlyi Sándor régi és hűséges kliense volt, veje is fenntartotta a kapcsolatot a Károlyi-házzal, de korántsem olyan intenzitással, mint apósa. Korábban Podhorány is konfliktusba került a várossal, akárcsak egykor apósa, megsértve a város kiváltságait. A szepesi kamara azonban ennek ellenére 1735-ben Podhorányt, aki addig tanácstag sem volt, a város második emberévé tette. A postamester nemcsak a szenátusba került be, hanem kamarásként ő irányította a város gazdálkodását. A másik „idegen", aki 1735-ben bekerült a szenátusba, Apostol Mihály a németi „görög" - vagyis a tipikusan balkáni vegyes eredetű (görög, szerb, macedoromán, román stb.) görögkeleti vallású - kereskedők képviselője volt, akik az Oszmán Birodalommal folytatott kereskedelemben játszottak nagy szerepet. „Görögök" a 17. században Németiben is letelepedtek, és hosszú ideig konfliktusban álltak a városi polgársággal, mivel kiváltságaik sértették a város törvényhatóságát. A letelepedés után azonban megindult integrálódásuk is, ennek fontos lépése volt, hogy képviselőjük bekerült a belső tanácsba. Katolikus részről tehát Podhorány János lett a szenátor, sőt consulkérú a főbíró után a második legjelentősebb funkciót, valamint a perceptor proventum 20 MOL E 158, 14 : 20. 1723. jún. 16. 21 Első levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár, 1717. jún. 21. MOL P 398, nr. 59194. 22 FALLENBÜCHL 1967. A 24. p. 23 MOL E 158, 1728-6 : 24; 1730-23 : 37; 1733^17 : 31. stb.