Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)
IN MEMORIAM KUBINYI ANDRÁS - Szende Katalin: Kubinyi András, a várostörténész
1541 közötti történetét feldolgozó áttekintés 6 első látásra nem árulj a el, milyen sokrétű és alapos előtanulmányok voltak szükségesek a végső szövegváltozat elkészítéséhez. A mű tudatosan szakít a helytörténeti monográfiák öncélú adathalmaz-jellegével és gyakran túlzó lokálpatrióta beállítottságával; ehelyett az egyes városrészek társadalmának, gazdaságának és művelődésének sokrétű elemzését adja. Mindezt következetesen az országos fejlődésbe ágyazva, a köztörténet és a királyi várospolitika szempontjait is figyelembe véve teszi. Mivel a középkori Buda és a többi környező település levéltára megsemmisült, az új szempontú történeti áttekintéshez új módszereket kellett kidolgozni. Közülük az egyik az un. prozopográfiai módszer, amelyet eredetileg szakdolgozatához, a kincstartóság, a királyi pénzügyigazgatás intézményének feldolgozásához fejlesztett ki. 7 Lényege, hogy saját iratanyag hiányában egy intézmény vagy közösség története bemutatható az azt alkotó egyének életrajzi adatainak összegyűjtésével és együttes összehasonlító elemzésével. Ezt a módszert a modern historiográfia kollektív életrajznak is nevezi. 8 Mivel a kincstartóságban számos budai polgár is működött, az adatgyűjtés alapjai már rendelkezésre álltak; ezt bővítette azután ki másfél évtizedes munkával (1954—1969) mintegy 3000 (!) középkori budai, óbudai és pesti lakos életrajzi adataival. Mindehhez a korszak szinte teljes okleveles anyagának áttekintésére szükség volt, hiszen szinte bárhol lehettek utalások budai polgárokra. Ez a munka évtizedekre megalapozta Kubinyi tanár úr legendás forrásismeretét és a középkori polgárokkal kötött „személyes ismeretségét". Az így összegyűjtött adatokat természetesen nemcsak a várostörténeti monográfiához használta fel, hanem számos tematikus tanulmányt is írt segítségükkel, amelyekre később térek ki. Sőt ezt a módszert eredményesen alkalmazta az újkorra is, amikor kötelező múzeumi feladatai között Csepel és Újpest 18-19. századi történetét írta meg. 9 A másik, több munkájában követett módszer a helyrajzi ismeretek újszerű felhasználása. Az egyes települések főbb topográfiai elemeinek (utcák, terek, piacok, egyházi és világi középületek stb.) összegyűjtése 10 itt sem a puszta leírást szolgálja, hanem a svájci és német történészek által kidolgozott Verfassungstopographie-t követve a joghatóság és a tulajdonviszonyok tisztázását. Végső soron ezen a jogi aspektuson keresztül a térszerkezet és térhasználat elemzésével, változásainak követésével a helység történeti fejlődését követi nyomon. Ezt a kutatási módszert, melyet Fügedi Erik közvetítésével ismert meg, elsőként a Buda és Óbuda között, a jenői révnél elhelyezkedő Budafelhévíz történetének monografikus igényű feldolgozásakor alkalmaz6 KUBINYI 1973.; rövidített változata: BÁCSKAI-GYÁNI-KUBINYI 2000. Élete utolsó éveiben egy kiadói felkérésre azt tervezte, hogy az újabb kutatási eredmények alapján átdolgozva ismét megjelenteti ezt a művét (MARTON 2004. 44. p.), erre már sajnos nem kerülhetett sor. 7 KUBINYI 1957.; KUBINYI 1964a. 8 ENGEL 1998. 37-39. p. 9 Pl. KUBINYI 1956.; KUBINYI 1959a. 10 KUBINYI 1965a.; KUBINYI 1973., 11-22. p. Lényegében ezen leírások gondolatmenetét foglalta ismételten össze: KUBINYI 2005b.
