Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Szabó András Péter: Beszterce város fejedelemség kori kormányzata és politikai elitje. Egy archontológia forrásai és hasznosítási lehetőségei

Kürschner (Pellio) töltötte be a főbírói posztot, 1576 és 1592 között pedig Caspar Budaker és Urban Weidner (Sartor, Szabó). A 17. században kisebb anomáliákkal ugyanez figyelhető meg. Georg Eimer (Baierdörfer) és Georg Frank például 1602 és 1618 között monopolizálta a vezetést, Simon Engesser (Utczási) és Andreas Amendt (Végh) 1635-től 1645-ig, Martin Schultz és Georg Böhm pedig 1645-től 1661-ig, és még folytathatnánk a listát. Hasonló városvezetői csoportok létezésére Kassán már Granasztói György felfigyelt,

53 a nemrég közölt besztercebányai archontológiában is feltűnnek, de nem két, hanem 3-5 tagból állnak, ennek megfelelően a váltakozás sem ilyen szabályos.

54 A tanácsképes családok kontinuitásáról egyelőre nehéz konkrétumokat mondani. Az egyértelműnek látszik, hogy a 16. század első felében sok, régebben az elithez tartozó család eltűnt.

55 Bár az először 1521-ben a tanácsban szereplő Frank, és az 1523-ban feltűnő Wallendorfer névvel még a 17. században is találkozunk, genealógiai kutatások híján egyelőre nem lehetünk biztosak abban, hogy ugyanarról a családról van szó. Az 1526 után feltűnt Budakerekről azonban ez majdnem biztosra vehető. 1532-ben Paul Budaker révén már tanácstagok, a testületbe került utolsó családtag pedig az 163 l-ben főbíróként elhunyt Martin. Mind a családok folytonosságát, mind pedig az eliten belül feltehetően nagy fontossággal rendelkező rokonsági hálózatokat úgy lehetne igazán megismerni, ha sikerülne megrajzolnunk a legfontosabb tanácsi családok genealógiáját. Erre a későbbiekben a bírósági jegyzőkönyvek és 1573-tól az osztókönyvek felhasználásával nyílik a legtöbb esély. Érdekes lenne továbbá megismerni a belső tanács tagjainak foglalkozás szerinti összetételét is. Komád. G. Gündisch erős bizonytalansági faktorral rendelkező számításai alapján úgy tűnik, hogy a késő középkori Besztercén az esküdtek között meglehetősen nagy volt a kézművesek aránya, legalább 40 százalékos, ám igen sok vezető tanácstag és bíró a radnai ezüstbányászatban meggazdagodott vállalkozók közül került ki.

56 A radnai bányászat hanyatlásával ez a csoport a kora újkorban meggyengült (ezzel párhuzamosan a külkereskedelem erősen veszteit jelentőségéből). A városvezetésen ezután kizárólag a 16. századiaknál kisebb formátumú kereskedők és a kézművesek osztoztak.

57 Több céhes mester is duumvirátusok tagja volt, így például a foglalkozását tekintve szabó Urban Weidner 1578-tól. A kutatás további irányait jelenthetné a céheknek a belső és külső tanáccsal való viszonya, illetve az adójegyzékek alapján a polgárság, és benne az elit vagyoni réteg53 GRANASZTÓI 1992. 133. p. 54 H. NÉMETH 2004. 207-208. p. 55 Konrad G. Gündischnek a középkor kapcsán sikerült igazolnia, hogy egyes családok (pl. a bányavállalkozó Kretschmerek és Eibenek) akár 6 generáción keresztül is a városvezetésben tudtak maradni. GÜNDISCH 1976. 163-164. p. 56 GÜNDISCH 1976. 161-162. és 169-170. p. 57 Granasztói György a 16. századi Kassán szintén a kézműves tanácstagok arányának növekedését figyelte meg. GRANASZTÓI 1993. 131. p.