Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Goda Károly: A hatalom szociológiája: közéleti városvezető csoportok a 15—16. századi Sopronban

Az 1370-es évektől a formulákban és a gyakorlatban is a város első emberének egyértelműen a polgármester számított. A hetente többször igazgatási és bíráskodási kérdésekben ülésező tanácsban végzett munkáján kívül a legfontosabb ügyvivője volt a városnak, egyben teljes mértékben rendelkezett a polgárközség anyagi erőforrásai felett. A városi bevételekről és kiadásokról rendszerint évente kellett elszámolnia a tanács (és képletesen a polgárközség) előtt, amire azonban sokszor egyáltalán nem került sor.

12 A mindenkori polgármester gyakran viselt más, elsősorban a város gazdálkodásával összefüggő tisztséget. Ezek között leggyakrabban a kamarási (Kammermeister) feladatok ellátása szerepelt, de az 1490-es évek végén például a polgármester egyszerre látta el a sókamara vezetését (Salzkammermeister) és a Szent Mihály-templom világi felügyeletét (Kirchenmeister/Kirchenvater) is. Ezenfelül a polgármesterek, a hét ún. falugrófi (Graß tisztséget viselő városvezető egyikeként, szinte bizonyosan rendszeresen ellenőrzésük alá vonták a város valamelyik jobbágyközsége pénzügyeinek irányítását. A 14. század utolsó harmadától a városi önkormányzat második embere a városbíró lett. Tevékenysége legfontosabb elemének a hétfőn, szerdán és pénteken ülésező bíróság vezetése számított. A városbíró rendszerint nem viselt más pozíciót, bár a jobbágyközségek irányításával járó haszonból feltehetően ő is gyakran vette ki a részét.

13 A 15. század utolsó két évtizedétől kezdődően, mind a városvezetők, mind a segítségükre lévő városi jegyzők (notarius/Stadtschreiber) tevékenységének köszönhetően jelentős változásokon ment át Sopron önkormányzatisága. A polgárság panaszait és kéréseit rögzítő közgyűlési jegyzőkönyvek (Gemeinbetrachtungen) tanúsága szerint az egyre hatékonyabb és szervezettebb önigazgatási gyakorlat céljait és érdekeit tekintve korántsem volt konfliktusmentes, és az 1520-as évektől kezdve az igazgatási szakszerűsödés összekapcsolódott az egyre önkényesebb hatalomgyakorlás technikáival.

14 Habár számos közép-európai városban a 15-16. század fordulóján a város vezetésében csupán a polgárok egy szűk köre vett részt, az évenkénti tisztújítás több helyen elvi lehetőséget teremtett a hatalomban lévők ellenőrzésére, esetenként elmozdítására. Ennek ellenére a vizsgált korszakban a térség városainak döntő többségében oligarchikus jellegű átrendeződésre került sor. A tanácsosok, illetve az első számú vezetők jellemzően arra törekedtek, hogy pozícióikat élethossziglan tölthessék be, sőt családtagjaikra is átörökíthessék őket. A15. század végén tehát a tágabb régióban több olyan várost lámatunk, ahol a tanács megszabadult a polgárközség ellenőrzésétől, és levetkezve évente választott jellegét olyan kooptatív intézménnyé vált, amelyet az adott város első számú vezetője szinte közvetlen irányítása alá vont.

15 12 Minderre lásd GODA 2007a. 13 Minderre lásd BLAZOVICH 2005. és GODA 2007a. 14 A folyamat részleteiről lásd TrRNlTZ 1971. és GODA 2006a. 23-27. p. 15 A nagy átalakulás leírása: MASCHKE 1966.; ISENMANN 1988. 131-135., 195. p.; ENGEL 1993. 62-69., 114-116. p. és EHBRECHT 1994.