Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Glück László: Az öt máramarosi város lakosságának elnemesedése a 17. században

nemesedő polgárok ugyanis nemességük, illetve az ezzel járó összehasonlíthatatlanul könnyebb terheik révén a gazdálkodásban is egyfajta versenyelőnyhöz jutottak többi polgártársukkal szemben. Talán minden számszerű adatnál többet ér maguknak az érintetteknek a véleménye: „És ebből lött már az is, hogy a' szegény városiak [...] a' városokon lakozó nemességtől minden szántó és kaszálló terragiumoktól megfosztattanak, mert majd épen semmi terhek nem lévén a' nemeseknek, azt, a' mit a contributióra kellet volna fordítani, fordították a magok tulajdon hasznokra, és majd az egész határnak színét 's jovát magoknak megszerzettek a' szegénységtől."

48 Ugyan mi világíthatna rá jobban a városok határában zajló földbirtok-megoszlási változások érdekeltjeinek kilétére, mint az a belső utasítás, amellyel a szigeti nemesek látták el az 1750-es évek elején egyik társukat, akit a kincstár által ellenük indított perben intézkedni küldtek Pestre. Eszerint a telkeik nemességének igazolásához többek közt az 1675-ös teleknemesség-vizsgáló bizottság okiratait kell elővenni, úgy azonban, hogy „ezen insfrumentumot de terris arabilibus [vagyis a bizottsági okmányok azon részét, amely a nemesi telkek tulajdonosai és a polgárok közti földforgalmat tiltja] nem kell conrmunicálni senkivel, ha tsak lehettséges".

49 Az elnemesedés folyamata nem csupán a városokon belüli polgári közösséget bontotta meg, hanem - mivel az egyes városokban egyenlőtlenül ment végbe - az öt város közti szolidaritást, a külső érdekképviselet egységét is megbontotta. Jellemző, hogy a városok privilégiumainak 161 l-es megerősítése az utolsó, melyet az öt város egy-egy képviselője együttesen kérelmez az uralkodótól. Ezután a privilégiumokat legtöbbször csak egy viski és egy técsői polgár viszi fel az udvarba. A három városi nemesi közösség tagjai számára a társadalomban elfoglalt helyüket immár saját személyes státusuk, és nem a polgártársaikkal egykor közösen kivívott városi kiváltságok biztosították.

50 A fenti problémák - más mezővárosokból már ismert esetekhez hasonlóan - atrocitásokhoz is vezettek a polgárok és a nemesek között. A legsúlyosabban elnemesedett Szigeten 1630-ban „az zigeti parasztságh nemes házakra menvén magokat [a nemeseket] taglották, marhái okot elhaitották". 1700-ban tanúk vallják, hogy „Móricz Istvánnak ős örökös nemes házára [...] a tétsiek mentek reá, és én [...] láttam azon háznak kapujának szokot hellyen az sántzolást, s az árkolást. Kérdettem magoktól az tétsiektől, kik mívelték légyen azon árkolást, mondották, hogy ők ex consensu ásták bé város akarattyából"; „minden ember ásta, sántzolta, láttam is, mikor ásták és sántzolták mindkétt végin az udvarnak"; „a házról a létzet levonták, sántzot tsináltanak belőlle az 48 ÖK opisz 1. no. 111. (1701). A földbirtok-koncentrációt, a közrendűek elszegényedését (föld, állatállomány), a nagy nemesi gazdaságokat családonként pontosan tanulmányozni lehet a különböző összeírások alapján. MOL E 156 fasc. 155. no. 7. (1693), MOLE 156 fasc. 148. no. 12. (1696), Mm. m. lt., Tárgy sz. r. iratok, 8. tétel fol. 50-60. (1701), 29. tétel fol. 87-98., 178-207. (1728). Az összeírások adatai messzemenőkig alátámasztják a helybeliek fenti panaszát. 49 ÖK opisz 1. no. 188. 50 ÖK opisz 1. no. 17. (1611), 27. (1649), 39. (1664), 93. (1696). Ugyanígy egy viski és egy técsői polgár kerekedett fel 1669-ben, hogy a kolozsmonostori konvent előtt írásba foglaltassák tiltakozásukat az öt város privilégiumainak megsértése miatt: uo. no. 68.