Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Glück László: Az öt máramarosi város lakosságának elnemesedése a 17. században

város népe". 1701-ben egy másik técsői nemes, Kőszegi Máté megveretéséről és az ugyancsak Técsőn kúriát tartó gazdag birtokos nemes, Majos Ferenc házának körülárkolásáról hallunk.

5 Az öt város társadalmában lezajlott 17. századi változásoknak településszerkezeti, városképi, sőt etnikai következményei sem maradtak el. A tulajdon koncentrációja nemcsak a külterületi földeket, de a beltekeket illetően is megfigyelhető. A városok nemességének felső rétegébe tartozó személyek gyakorta több, lehetőleg egymás mellett fekvő beltelket szereztek. Megkezdődtek a telekösszevonások: egyes nemesek ezeken az összevont telkeken alakítottak ki rangjukhoz illő beltelki lakóházat. A sort a földesúr nyitotta meg. Bethlen István hozzávetőleg 1630 és 1634 között három nemesi telek összevonásával kúriát építtetett Szigeten, mely a huszti vár és udvarház mellett a mindenkori földesúr másik lakhelye lett az uradalomban. A rekordot azonban Rhédey Ferenc fő szervitora (egy időben huszti várkapitánya), Korda Zsigmond tartja, aki Hosszúmezőn „egy széltében" 10 telket vásárolt fel, és összevonásukkal hozta létre városi házát.

52 Huszton 1675-ben 11 nemesnek volt egyszerre 2-5 telke (nem feltétlenül egymás mellett), Szigeten a földesúri kúrián kívül 6-nak 2-3, Hosszúmezőn a Korda-kúrián kívül egynek sem, de 1684-re már két tekintélyes nemes, a huszti vicekapitány, Fráter István és Pernyeszi Zsigmond is dupla telken építtetett házat a városban.

53 Sziget első, 1770-es évekbeli térképes ábrázolásai szerint a közvetlenül csatlakozó, összevont telkeken épült házak jócskán eltértek az öt városban addig megszokott lakóházaktól. A városokban korábban a fésűs beépítés volt uralkodó, vagyis a hosszúkás lakóházak a telek utcafrontjának egyik oldalára épültek, rövid oldalukkal fordulva az utca felé, a hosszú pedig az egyik telekhatár mentén húzódott. Az utcafront így szabadon hagyott szakasza szolgált bejárásra. Ezzel szemben az összevont telkeken már az utcafronttal párhuzamos, azt teljesen betöltő, zárt sorú beépítés kezdett terjedni. A házak építőanyaga - a máramarosi táj adottságainak megfelelően - korábban évszázadokon keresztül kizárólag a fa volt, még a városi nemesek házai esetében is, a 18. század közepi Szigeten azonban a legtekintélyesebb nemesek házai már kőből 51 1630:Mm.m.lt.,Jkv.I.köt.29.p.; 1700: MOLE 148 fasc. 1680.no. 25.; 1701: ÖK opisz 1. no. 113. (Kőszegi itt csak vezetéknevén említve, de szerepel az idézett 1700-as iratban a tanúk között). A nemesi ház körbeárkolása, úgy tűnik, a bosszúállás városiak közt kedvelt módja volt, ez történt nem sokkal később Visken Lőke Györggyel is: ABM fond 45. Prefectura judepolui Maramureç, ser. 697. Familii nobile maramuresene (továbbiakban Mm. m. lt., Nemesi cs.), Lőke család, no. 7. (Utóbbi adat fellelése Józan Lajos huszti református lelkész érdeme, segítségét ezúton is köszönöm.) Szembetűnő Técső és Visk polgárságának erősebb ellenállóképessége, összefüggésben azzal, hogy számottevő polgársága csupán e városoknak maradt a 17-18. század fordulójára. A már említett Pató András számára sem engedték például Técső polgárai, hogy telkének nemességével éljen. A konfliktus végül oda vezetett, hogy Pató inkább elköltözött a városból. Lásd a 23. jegyzetben idézett iratokat. 52 Bethlen: MOL E 148 fasc. 1812. no. 1. 29. p., MOL F 1 17. köt. fol. 78v-80v; Korda: MOL P 1868 38. tétel fol. 324., MOL E 148 fasc. 957. no. 18., fasc. 1436. no. 27. 53 MOL E 148 fasc. 1436. no. 27., MOL E 156 fasc. 148. no. 11.