Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)
I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Glück László: Az öt máramarosi város lakosságának elnemesedése a 17. században
séget alakított. 41 Técső és Visk ellenben azon mezővárosok sorába tartozott, amelyek kifejezetten - és a 18. század második feléig sikeresen—ellenálltak a külön nemesi magisztrátus kialakulásának. 42 A nemesi magisztrátust a polgárihoz hasonlóan évente (újévkor) választották: egy hadnagyból (dux/ductor nobilium) és 12 esküdtből állt. Huszton a hadnagy mellé rendszerint két alhadnagyot is választottak. 43 A polgárság rendi megosztódása rövidesen rést ütött a szabad földforgalmon is. Városaink határában nem létezett újraosztásos földközösség, hanem örökföldek voltak, melyek nem számítottak a beltelkek állandó tartozékainak. Minden egyes földdarabot egyenként lehetett adni-venni, zálogosítani. A teleknemesítő oklevelek viszont csak a beltelket határozták meg, így ha egy nemes a megnemesített telkéhez utóbb szántókat, kaszálóréteket szerzett városi embertől, ezek tulajdonképpen - a megnemesített beltelekhez hasonlóan - az uradalomból kiválva az adott nemes nemesi birtokává váltak. Elvi szempontból ez nem jelentett mást, mint hogy az úrbéres státusú mezővárosi polgárok maguk idegeníthették el úrbéres, vagyis végső soron az uradalom birtokosát illető földjeiket egy másik nemesnek. 44 Erre az anomáliára az uradalom az 1660-as évek végén figyelt fel, 45 ami oda vezetett, hogy az 1675-ös nemességvizsgáló bizottság megtiltotta a városiaknak nemcsak a földek, de a beltelkek ilyen elidegenítését is, egyúttal kártérítés nélkül visszaítélve a kincstárnak a már addig elidegenített fekvőségeket (kivéve a csere útján szerzetteket). 46 Az inscriptiós telken ülő nemesek számára viszont a városiakkal folytatott földforgalmat nem korlátozták, hisz az ő telkük és vele minden, akár utóbb szerzett földtartozék is az eredeti zálogösszegen visszaváltható volt. Már az iménti probléma felmerülése is sejtetheti a 17. századi társadalmi változások egy újabb aspektusát. Nevezetesen, hogy a városok polgárságának rendi alapú megosztottá válása közvetve a vagyoni viszonyok polarizálódása felé is hatott. A meg41 ÖK opiszl.no. 111.(1701). 42 ÖK opisz 1. no. 111., 113., 122., 228. (utóbbi szerint még 1760-ban is). Megjegyzendő, hogy egy hírlapi cikk hivatkozás nélkül említ egy 1598-as adatot a szigeti nemesek kapitányáról, de ezt ma már nem lehet ellenőrizni: P. SZATHMÁRY 1863.423. p. Egy 1701-es feljegyzés egyértelműen a zálogos földesurak birtoklásának idejére, vagyis 1618 utánra teszi a külön nemesi magisztrátus létrejöttét: ,,A' nemesi vagy hagynágyi páltza és ezáltal a' nemességnek az 3ron városokon, Szigeten, Hoszszúmezőn, és Huszton a' városiaktól lett megkülömböztetések nem a' városiaknak akkori lágyságokból s tudatlanságokból lött, hanem az akkori zálogos földesuraknak eröszagtételek által", a megnemesedettek pedig „nemességet nem tsak impetráltanak, hanem annak utánna különös jurisdictiótt az földös urak assistentiájából in et contra privillegiorum violenter a' 3ron városokon introducáltanak a' városiaknak ellenekre és praejudiciumokra", pedig „minek előtte az örökös földesúr [a kincstár] birta a' városokat és el nem zálogosította, minden városokon tsak egy páltza volt." ÖK opisz 1. no. 111. 43 Szigetre: Corp. Stat. III. 640-641. p.; Husztra: Huszti jkv., passim. 44 Szépen fejezi ki ezt az 1698-as urbárium: „Hoc absurdum et est contra jura domini terrestris, sic enim omnes fundos et appertinentias divenderent, et tandem quid dominus terrestris faceret?" MOL E 156 fasc. 148.no. 11. 261. p. 45 ÖK opisz 1. no. 61. 46 MOL E 148 fasc. 1436. no. 27. 24-25. p. 47 Uo. Több adat szerint a tiltott földforgalom is tovább folyt.
