Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Glück László: Az öt máramarosi város lakosságának elnemesedése a 17. században

Városainkban megfigyelhető a személy és a telek nemessége körüli bizonytalanság elharapódzása is a hirtelen nemesedés következményeként. A csupán személyükben megnemesedettek sokszor telküket is nemes telekként kívánták bírni, noha erre nem vonatkozott a kiváltságuk. Ugyanez történt az örökölt, vásárolt vagy zálogba vett civil telkeikkel is.

35 Huszton például az 1675-ös teleknemesség-vizsgálaton 40 telek bukott el, ebből 20 esetében ismerjük ennek okát (nem számítva azokat, amelyekről a tulajdonos nem produkált). A 20 telekből 7-et nemesember polgártól vásárolt, 2-t zálogba vett, 3-at pedig felesége révén örökölt, majd tartotta őket jogtalanul nemesi teleknek (8 telek nemessége egyéb hibában szenvedett).

36 Jellemző a telkek nemességével kapcsolatos bizonytalanságra, hogy 1650-ben Poncz Zsófia szigeti nemesasszony végrendeletében megtiltotta, hogy a család nemes telkéből az a lánya is részesedjen, aki nem nemeshez ment férjhez: „Mint hogi Sophi leaniomat Szani Pálnak ugi mint par azt zemelinek adtam, ez föliwl megh nevezőt házban ne lakiek, hogi az w it való lakasavai az háznak zabadsaga megh ne bantodgiek", holott ez elvben nem érintette volna a telek státusát.

37 A személy nemessége sem volt mindig egyértelmű: polgári családból származó férfiak nemes nőket vettek feleségül (mint az épp az iménti példából is kiderül), és ezek az ily módon agilisnek számító személyek igazi nemesnek kezdték tartani magukat. 8 A nemesedés éles rendi különbséggel választotta szét a városok eredeti polgárnépességét. Ennek szembetűnő következménye volt a nemesség joghatósági elkülönülése, a városon belüli külön nemesi és polgári magisztrátus kialakulása. Szigeten a két külön magisztrátus létrejöttét 1622-ben szentesítette a város nemessége és polgársága közti megegyezés. A polgárok végső soron nem gátolták a nemesek külön közösséggé szerveződését, annál inkább féltve őrizték a közösségi feladatok ellátásának anyagi alapját: a megegyezésbe csak azzal a feltétellel mentek bele, hogy a havasok jövedelméhez (azaz a legelőbérhez) és a városföldéhez ,,a' nemesség semmi közit nem avattya".

39 Huszt külön nemesi magisztrátusa 1656-ban működő intézményként lép elénk.

40 Hosszúmező nemessége ugyancsak még a század folyamán saját nemesi köz35 ÖK opisz 1. no. 22. (1622). 36 MOL E 148 fasc. 1436. no. 27. 37 ABM fond 47. Liceul reformat Sighetu-Marmatiei, ser. 966. Colectia de documente, no. 32. 38 Lásd a 3 5. jegyzetben idézett iratot. Miként ezen iratból (Bethlen István döntése a huszti nemesekkel kapcsolatos problémákban) látható, a személy és telek nemessége körüli bizonytalanság szintén rögvest az 1610-es évek eleji robbanásszerű nemesedés után jelentkezett. Lásd még a 62. jegyzetben idézendő iratot a „dubiae nobilitatis" személyekről. 39 MOL P 1961 (Bethlen [bethleni] család bethleni levéltára, Vegyes iratok) 21. tétel fol. 2-5. Vö. ARDELEAN 2007. 277-278. p. 40 A huszti nemesség jegyzőkönyve (továbbiakban Huszti jkv.), 1656. évi tisztújítás. (A jegyzőkönyv sérült állapota miatt csak szórványosan olvasható az oldalszámozás, az irat lapokra esett szét, sorrendjük is nagyrészt összekeveredett, ezért a bejegyzés rövid tartalmi megjelölését használom hivatkozásként. Az irat a huszti református egyházközség birtokában. Köszönöm Józan Lajos huszti református lelkésznek, hogy használhattam.)